Az Operaház fantomja
Zene ANDREW LLOYD WEBBER
Dalszöveg CHARLES HART
Szövegkönyv RICHARD STILGOE és ANDREW LLOYD WEBBER
További versek RICHARD STILGOE
GONDOLJ RÁM
(Think of Me)
CHRISTINE
Gondolj rám,
Őrizz meg engem,
A szenvedély múltán
Ha véget ér,
Ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám
Hogyha majd egészen távol jársz,
S a szíved máshoz húz is tán,
Kérlek, ne feledj el végleg,
Gondolj néha rám!
Hisz tudjuk jól,
Nincs örök szerelem,
Ezt te sem ígérted nekem.
Mégis őrizz meg egy képet
Benn a szívedben
Szép volt, boldog volt
Egy forró nyár
De sose bánd, hogy elmúlt,
Máshol jár.
Gondolj rám,
Képzelj el engem,
Ki megbékélten él,
És megpróbál feledni téged.
Jobbat nem remél
Gondolj rám,
Akkor is gondolj rám,
Ha ezer év is rég elszállt!
Tudd, hogy soha nem volt perc,
Míg nem gondoltam rád!
RAOUL
Lehet ez?
Igen, ez Christine!
Bravó!
Bravó!
Régen volt,
Istenem, milyen rég!
Hisz nem is emlékezhet rám!
Bennem mégis tisztán él
Az a bájos, ifjú lány.
CHRISTINE
Sose bánd,
Hogy elhull a virág!
Hisz ez a sors könyvében áll.
Látod, én csak ennyit kérek,
Emlékezz majd rám!
A FANTOM
(The Phantom of the Opera)
CHRISTINE
Álmomban megjelent
Egy furcsa árny
Hallottam énekét,
Hívó szavát
Tán most is álmodom,
Mert érzem én
A fantom, ez a titokzatos lény
Rég bennem él
FANTOM
Jöjj hát és énekelj
Így kell legyen!
Énhozzám tartozol,
Egy vagy velem
Nem küzdhetsz ellenem,
Mert hív az éj
A fantom, ez a titokzatos lény
Rég benned él
CHRISTINE
Ki arcod látta már
Fél, míg csak él
Álarcod én leszek…
FANTOM
És hangod én!
KETTEN
Lelkeddel egybeforr
És szárnyra kél
A fantom, ez a titokzatos lény
CHRISTINE
Rég bennem él
FANTOM
Rég benned él
KÓRUS
Vigyázz! A fantom újra itt jár!
Fuss hát! A fantom újra itt jár!
FANTOM
Tudtad, hogy színigaz,
Mit álmodtál
Eljő egy éjszakán…
CHRISTINE
És rám talál
KETTEN
Sejtelmes látomás
Kit rejt a mély
A fantom, ez a titokzatos lény
CHRISTINE
Rég bennem él
FANTOM
Rég benned él
Énekelj! Énekelj, angyala a zenémnek!
CHRISTINE
Itt él, rég bennem él a fantom
AZ ÉJ ZENÉJE
(Music of the Night)
FANTOM
Itt vagy nálam,
Hol a muzsika trónja áll
Ez a hely, mely a zenének épült,
Egy szentély, oltár
Szent cél vár rád
Azért jöttél, hogy beteljesítsd
Hangod hallani elég volt egyszer
Már tudtam, hogy zenémnek
Te adhatsz testet
S most itt vagy,
Hogy szolgálj
Árnyék száll ránk
Vaksötét az éjjel
Eltölt mégis
Százezernyi képpel
Képzeleted felgyúl
És új utakra indul
Selymes, gyengéd,
Éjjel minden lágyabb
Érezd, kérdezd
Sejti minden vágyad
Nappal nincs varázs
Fordulj el tőle, hogy lásd,
Hideg fényében a lélek nem zenél
De bűvös hangján szól hozzád az éj
Hát csak jöjj ,
Hunyd le két szemed,
És álmot látsz
Semmivé lesz,
Mi önmagadba zárt
Indulj hát,
És a lelked égig száll
Ahol most jársz,
Még soha nem jártál
Tisztán, halkan
Megszólít az éjjel
Hallgasd, érezd
Átfog biztos kézzel
Tompa félhomály
Lágyan bűvkörébe zár
Mint a tenger, olyan
Sötét, olyan mély
Bársony hangján szól hozzád az éj
Készülj fel,
Mert egy furcsa, új világ hív most
Többé már semmi nem lesz az, mi volt
Lelked mélyén egy hang sürgetve szól
Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol
Kábít, csábít
Vonzó, édes mámor
Ízleld, álmodj
Földöntúli álmot
Bízd csak rá magad
Szárnyat bont és elragad
Tikos erőt ad, hogy senkitől se félj
Az én zenémmel szól hozzád az éj
Énekelj, s a művem szárnyra kél
Segíts, akkor megszólal az éj
AZ „IL MUTO” ELŐADÁSA
(Poor Fool, He Makes Me Laugh)
A BIZALMAS
Úgy hírlik, a grófnő
Szíve apródjáért ég
FICSÚR 1.
A gróf megtudja,
Lesz botrány!
FICSÚR 2.
A gróf egy kissé
Balfácán…
A BIZALMAS
Egy kétes légyott:
Nász itt, férj ott!
HÁRMAN
Szép! Szép! Szép!
Egy pásztoróra,
Úrnő, szolga!
Szép! Szép! Szép!
A GRÓFNÉ
Serafimo, ez az álca pompás!
De ki lehet ez?
DON ATTILIO
Itt a kicsi férjed, nyiss hát ajtót
DON ATTILIO
Drágám, angliába szólít néhány államügy
Itt ez a lány majd felügyel rád
Bár szívesebben vinném magammal.
Ifjú hitvesem megcsal, ezt gyanítom
Nem utazom, inkább elbújok ott,
S lesben állok.
GRÓFNÉ
KETTEN
Addio!
A GRÓFNÉ
Serafimo, nem kell ez álca rád!
Egy szót sem szólhatsz,
Hát csókra nyújtsd a szádat inkább!
Vén hibbant, pórul jársz!
Jobb egy lázas,
Mint egy „házastársas” nász!
Vén hibbant, mit sem sejt
Ó, ha tudná, háza mennyi titkot rejt!
CSAK ENNYIT KÉREK
(All I Ask of You)
RAOUL
Nincs több lázas rémkép,
Mi vaksötétbe hív
Ne félj, nem bánthat senki
Jöjj hozzám megpihenni
Rémült órák könnyét
Én felszárítom mind
Ne félj, melletted állok
Csak egy szavadra várok
CHRISTINE
Nézz rám mindig ilyen égő szemmel
Érzem, nem hagysz többé egyedül
Légy hát mellettem, míg élsz s míg élek
Ölelj át és múlik már az éj
Csak ennyit kérek én
RAOUL
Oltalmazlak mától
Nincs több rettegés
Nincs több lidérces álom
A két karom ha átfon
CHRISTINE
Árnyak nélkül élni
Csak ennyit szeretnék
És még az kell, hogy itt légy
Hogy elbújtass és megvédj
RAOUL
Hát válassz társadnak, míg élsz s míg élek
Mától nem bánt többé a magány
Szólíts kedvesednek most és mindig
Ezután már mindig légy enyém
Christine, csak ennyit kérek én
CHRISTINE
Válassz társadnak, míg élsz s míg élek
Hívj, és nem hagylak el soha már
Írd át lángbetűkkel sorsom könyvét
Mondd, hogy szeretsz
RAOUL
Ez nem nehéz
KETTEN
Szeress, csak ennyit kérek én
Ezután már mindig légy enyém
Szeress, csak ennyit kérek én
TÚL KÉSŐ
(The Point of No Return)
FANTOM
Itt vagy nálam
Idehozott egy titkos vágy
Az a vágy, ami szunnyadt
A lelkedben mélyen…
Mélyen…
Nincs más célod,
Mint hogy itt töltsd az éjszakát
Lelked mélyén
Már sejtetted régen,
Hogy csábító tervemnek
Nem állhatsz ellen
Hát itt vagy most nálam
És nincs visszalépés
Ez döntés
Kész döntés
Túl késő, hogy visszalépj
A játszma eldőlt
És régen távol jár a józanság
Túl késő, hogy visszatérj
Megszűnik minden, mi fontos volt
S helyébe lép a vágy
Vérünk vad száguldásba kezd
És minden perc mámort ígér
Eltölt egy forró, édes érzés
Túl késő, hogy visszanézz
Hiába minden
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt
Hogy visszafordulj,
Túl késő
CHRISTINE
Itt volnánk hát
A szavak ideje most lejárt
Többet mond minden szónál,
Ha rám nézel némán…
Némán…
Eljött végre
Az a perc, mire szívünk várt
Mit a képzelet
Sejteni engedett:
Egymásba olvadó
Két forró test
Hát most itt vagyok veled
És nincs visszaút
Ez már döntés
Kész döntés
Túl a végső fordulón
A szégyen elszáll
És pusztító vad szenvedély tör ránk
Túl azon, mi rossz s mi jó
Csak az a kérdés, hogy meddig tart,
Míg fellobban a láng
Hol harsan fel a hívó jel
Mikor lesz teljessé a tűz,
Mely egymás karjaiba űz majd
KETTEN
Túl késő, hogy visszanézz
Átkelsz a hídon, s az lángol már
A mélység szédítő
Hogy visszafordulj,
Túl késő
Gaston Leroux regénye nyomán írt darab - melyet Galambos Attila élvezetesen, jól énekelhetően fordított magyarra