József és a színes, szélesvásznú álomkabát

Webber – Rice

Zene ANDREW LLOYD WEBBER

Dalszöveg TIM RICE

Fordítás BLUM TAMÁS és GALAMBOS ATTILA

vissza

PROLÓG

NARRÁTOR:
Van kinek álma csodát ígér
S az út, melyen jár, végül célhoz is ér
Van, kinek élete álomtalan
És nyom nélkül gyorsan tovasuhan  

Nem bíráskodok, melyik a jó
De történetünkből megtudható,
Hogy bűnös vagy látnok az álmodozó,
Hogy sorsoddá válhat a kimondott szó 

Álmodjunk hát csupa szépséges csodát,
És ha erős vagy, és bátran nekivágsz,
Úgy lesz valóság! 

Mert József köztünk él
Akár te is lehetnél
Ez a történet, mint szép álomkabát,
Épp úgy illik rád.

AZ ÁLOM TELJESÜL

JÓZSEF:
Egy éjszakán magamban álltam,
Kint a nagyvilágban
Egy szál egyedül.
Valaki sírt a messzeségben
Én csupán reméltem,
Álmom teljesül.

JÓZSEF, GYEREKEK:
Arannyal szőtt kabát volt rajtam,
Száz színben játszott
Kívül és belül.
Hajnalpír kélt a láthatáron,
Tudtam, hogy álmom
Végül teljesül.

JÓZSEF:
Egy villanás, ó, Istenem,
A kabát eltűnt hirtelen!
Ott maradt egy szürke rongy
És én, magányosan… 

JÓZSEF, GYEREKEK:
Most vissza hát a kezdetekhez!
Ki kedvet érez,    
Hall egy szép mesét.
Álmokról szól, mit megtalálunk,
Mert minden álmunk
Teljesülhet még.

GYEREKEK:
Álmaink valóra válnak
Mindegyik –

JÓZSEF, GYEREKEK:
Teljesülhet még

GYEREKEK:
Álmaink valóra válnak
Mindegyik –

JÓZSEF, GYEREKEK:
Teljesülhet még

JÁKOB ÉS FIAI

NARRÁTOR:
Réges rég, sok ezer évvel ezelőtt
Épp hogy elindult a Biblia
Kánaán földjén – ez volt az őshaza –
Éldegélt egy Jákob nevű családapa.

Jákob és fiai ők
Legeltetők és nyájterelők
Jákob és fiai ők
Kemények, nyersek, nem előkelők.

Jákob egy nemzetet alapított
Sok asszonya volt és egy tucat fia
Izrael volt név, mit az Úrtól kapott,
De otthon csak úgy hívták: „apucika”

Jákob és fiai ők
Birkatenyésztők és tehénfejők
Jákob és fiai ők
Kemények, nyersek, nem előkelők.

NARRÁTOR, TESTVÉREK, LÁNYOK, KÓRUS:
Ruben volt a korelnök a fiúk között,
Aztán Simeon és Lévi következett
Naftali és Iszakár és Aser és Dán,
Zebulon és Gád, csuda furcsa nevek

Jákob és fiai ők
Benjámin és Júda, ők jó gyerekek
Jákob és fiai ők
És íme József, a legkedvesebb

Jákob és fiai ők
Jákob és fiai ők
Jákob és fiai ők
Jákob, Jákob,
Jákob s fiai ők!

JÓZSEF KABÁTJA

JÁKOB:
József anyja volt a kedvenc hitvesem
Nem szerettem rajta kívül egyet sem
S te épp olyan vagy, mint ő
Oly megható és megnyerő

NARRÁTOR:
Kényeztette Jákob ezt az egy fiát
Benne látta ifjúkori önmagát
De dühöngtek a többiek, hogy –

TESTVÉREK:
Ez nem igazság!

Ha mi csak „futottunk még”,
Fütyülünk rád, testvérkénk!

NARRÁTOR:
Kérdezgették Jákobot gyakorta…

RUBEN:
Mért tartsz minket másodrendű sorba?

SIMEON:
József bájos mosolya –

JÚDA:
Idétlen és ostoba!

NARRÁTOR:
Ámde Jákob nem látta a veszélyt,
Rajongása elvette az eszét

JÁKOB:
Minden álmom Józsefben valóra vált

NARRÁTOR:
Azt gondolta, tudja meg a nagyvilág,
Többre tartja másoknál az egy fiát.
És Józsefé az ajándék:
E drága szép kabát!

JÁKOB:
Elsőrendű gyapjúszálból készített,
Könnyű anyag, de rossz időben jó meleg

TESTVÉREK:
Egy sült parasztnak túl finom
Mi úgy találjuk ezt!

JÓZSEF:
Aki ily kabátban jár,
Nem turkál a földben már!

NARRÁTOR, LÁNYOK, KÓRUS:
Hordta éjjel-nappal szép kabátját,
Ezzel bosszantotta összes bátyját

JÓZSEF:
Drága apám, milyen szép
E váratlan nagy ajándék!

NARRÁTOR:
Sok-sok színe tündöklik a fényben
Szinte úszik zöldben, drappban, kékben,
Tengerzöld és sárga és rőt és drapp és kék     

Szólt a többi testvér erre mérgesen:

TESTVÉREK:
Nem kedveltük jó öcsénket eddig sem,
De most aztán elég, úgy ám!
A mérték most betelt!

NARRÁTOR, KÓRUS, LÁNYOK:
És az agyuk elborult
Mikor József felvonult,
Megsétáltatta az új kabátját

TESTVÉREK:
Rosszul jársz, ha gyűlöl minden bátyád. 

JÓZSEF:
Szép vagyok, mint senki más!
Egy sétáló műalkotás!
Minden színe tündöklik a napban
Illik hozzám, épp ezért is kaptam.

NARRÁTOR, JÓZSEF, KÓRUS, GYEREKEK:
Tengerzöld és sárga és rőt és drapp és vörös
És bronz és mályva és bézs és türkiz és barna
És piros és halvány lila és bíbor, okker és méz
És gyöngyházszínű és ezüst és fényes arany
És keki és rubin és felhőszürke és málna és pink és

Elevenzöld és sárga és rőt és drapp és vörös
És bronz és mályva és bézs és türkiz és barna
És piros és halvány lila és bíbor, okker és méz
És gyöngyházszínű és ezüst és fényes arany
És keki és rubin és felhőszürke és málna és pink
És nefelejcskék!

JÓZSEF ÁLMAI

NARRÁTOR:
A testvéreket bosszantja a tarka szép kabát…

TESTVÉREK:
De főleg az, hogy álmokról fecseg órákon át.

JÓZSEF:
Azt álmodtam, hogy mind a búzánk jó magasra nőtt,
S meghajolt a többi mind az egy kalász előtt.
Az egy kalász, mit én arattam, lángolt, mint a nap,
A többi szürke s gyatra volt, és kisebb, mint a zab.

TESTVÉREK:
Ettől persze tönkremegy egy kis családi cég.
S mi úgy találtuk, Józsefből s az álmokból elég.

JÓZSEF:
De volt egy másik álmom is, az égi csillagok
Meghajoltak egy előtt, s az egy az én vagyok.
Sorsszerűen állok én tehát fölöttetek,
Az államügy való nekem a szántóföld helyett.

TESTVÉREK:
Hát ezt nem bírja senki sem, az öcskös elhülyült,
És bennünk minden érzelem a fagypontig lehült.
Mert eddig mégis azt hittük, hogy annyit azért tud,
Hogy egy ellen a tizenegy, az mindig célba jut.

Az összes álma hazugság
Szerintünk ez mind hazugság
Reméljük, hogy csak hazugság…
Igen, de mi van, ha nem!?

Igen, de mi van, ha nem!?

Az álmok célja tiszta sor, hogy elhiggyük mi azt,
Józsefből nagy úr lesz majd, belőlünk sült paraszt
Kérdés, hogy József álmai valóra válnak-e
Ezt nem tudhatjuk, de az fix, hogy
Nincsen     (Lányok:) Nincsen
Nincsen           Nincsen
Nincsen           Nincsen
Nincsen           Nincsen

Nincsen           Nincs
Nincsen           Nincs
Nincsen           Nincs
Nincsen           Nincs

MIND:
Nincs köztünk helye!

JÓZSEFET ELADJÁK TESTVÉREI

NARRÁTOR:
Véghez vitték már másnap a visszataszító bűnt.

TESTVÉREK:
Addig nyírjuk ki, amíg indulat van bennünk!

NARRÁTOR:
Egy kiszáradt kút állt a dombon túl

LEVI:
Dobjuk be -

NAFTALI:
- de nem kabátostul!

TESTVÉREK:
Innen nincs kiút, mindörökre itt marad ám!

NARRÁTOR:
Ekkor arra jött egy izmaeli karaván
Gyorsan változtattak tervükön:

TESTVÉREK:
Adjuk el! A pénz mindig jól jön.

NARRÁTOR, KÓRUS, LÁNYOK:
Jaj, jaj, József, mit fogsz tenni most?
Rosszul áll a szénád. Mit fogsz tenni most?

Jaj, jaj, József, mit fogsz tenni most?
Rosszul áll a szénád. Mit fogsz tenni most?

TESTVÉREK:
Kell egy rabszolga, ti izmaeli vándorok?
Ír és olvas és szorgalmas, sose ácsorog.

NARRÁTOR:
Ezüst csörrent és az alku állt,
A kedvenc fiú rabszolgává vált.
És a karaván vitte az olcsó rabszolgát
Vitte Egyiptomba, hogy haszonnal adja tovább

JÓZSEF:
Egyiptomban velem baj lehet.
Milyen kár, hogy nem tanultam nyelveket.

NARRÁTOR:
És a testvérek megszaggatták a kabátot,
Melyet egyikük egy kecske vérében megmártott.
Ezzel együtt indultak haza
Hol fiaira várt Jákob atya

NARRÁTOR, KÓRUS, GYEREKEK:      
Ó, jaj, testvérek, elzüllöttetek.
Mint barmot, eladtátok testvéreteket!

Ó, jaj, József, rabszolgává lett!
Aljas gonosztett, mi nyomja lelketek!

EGY ANGYALLAL TÖBB VAN AZ ÉGBEN

RUBEN
Rossz hírrel térünk meg hozzád, és szinte félnünk kell,
Hogy jobban tennénk talán azt, ha nem meséljük el.
Ha eddig egy tucat fiad volt, az mától nem így lesz.
De mégse bánkódj, ne sírj hát, az minket is tönkre tesz.

RUBEN, TESTVÉREK:
Egy angyallal több van az égben
Egy csillaggal több ragyog.
József, csak szívünkben élsz már.
Itt mindenki érted zokog

Nem ül már a helyeden senki,
Az élet így megy tovább  
De álmaid örökre élnek:

RUBEN:
Egy testvéri tiszta világ!

Hőshöz méltóan halt meg, a torkom elszorult
Egy vadkecskével küzdött ő, végül mindkettő kinyúlt.
A hősi halott kabátján a vére ki se hűlt
A teste oda, ám a lelke már megdicsőült!

RUBEN:
Ég veled, Joe!

NAFTALI:
Adios, amigo!

LÉVI:
Isten áldjon, jó fiú!

JÁKOB:
Nem ül már a helyeden senki,
Az élet így megy tovább

TESTVÉREK:
De álmaid örökre élnek:

RUBEN:
Egy testvéri tiszta világ!

TESTVÉREK:
Könnyek nélkül emlékezzünk

RUBEN:
Ő se kérne mást

TESTVÉREK:
De nem tilthattuk meg neki az önfeláldozást!

NŐK, FÉRFIAK:
Threre’s one more angel in heaven
There’s one more star in the sky
Joseph, the things that you stood for,
Like truth and light never die

GYEREKEK:
Egy angyallal több van az égben
Egy csillaggal több ragyog.
József, csak szívünkben élsz már.
Mindenki érted zokog

NŐK, FÉRFIAK, GYEREKEK:
Egy angyallal több van az égben
Egy csillaggal több ragyog.
József, csak szívünkben élsz már.
Mindenki érted zokog

RUBEN:
Egy angyallal több van az égben
Egy csillaggal több ragyog.
Ő csak a szívünkben él már.
Mindenki őérte–

MIND:
Sír!  

UTAZÁS EGYIPTOMBA

KÍGYÓ:
Jaj, jaj, József, mit fogsz tenni most?
Rosszul áll a szénád. Mit fogsz tenni most?

TEVE:
Jaj, jaj, József, mit fogsz tenni most?
Rosszul áll a szénád. Mit fogsz tenni most?

NARRÁTOR:
Józsefet Egyiptom földjére hurcolták
Eladták ott szegény láncra vert rabszolgát
Megvette őt egy gazdag úr, Putifár.

PUTIFÁR

NARRÁTOR+PUTIFÁR KÍSÉRETE:
Putifár, a tőzsdecápa, építőiparban bizniszelt
Részvénytársasága épített pár…

PUTIFÁR:
Piramist

NARRÁTOR+PUTIFÁR KÍSÉRETE:
Putifár időben megvett Fáraó-közeli cégeket

PUTIFÁR:
És persze Nílus-parti telkeket… 

NARRÁTOR+PUTIFÁR KÍSÉRETE:
Még azt is!

PUTIFÁR:
Ó, igen.

NARRÁTOR:
József, mint egy hű rabszolga
Jobb volt, mint az összes többi
Szorgalmasan dolgozott,
Teljes odaadással

Látta rajta Putifár, hogy
Rászolgált a bizalomra:
Kinevezte intézőnek,
Törődjön a házzal

NARRÁTOR+PUTIFÁR KÍSÉRETE:
Putifár hideg pénzember

PUTIFÁR:
Nem jövök ki jól a nejemmel…

NARRÁTOR+PUTIFÁR KÍSÉRETE:     
Ha érdekel a többi, lapozd fel
a Bibliát…

Putifárné csábos –

PUTIFÁRNÉ:
Démon…

NARRÁTOR+PUTIFÁR KÍSÉRETE:
Férfiakra titkon fogékony…
Szíve nagyon várt egy kis harmóniát.

NARRÁTOR:
József karcsú termetével
Elkápráztatta az asszonyt
Őrült vágyat gyújtott benne:

PUTIFÁRNÉ:
Tégy a magadévá!

NARRÁTOR:
József ellenállt a csábnak
Harcolt ellene:

JÓZSEF:
Jaj! Nem! Nem!

NARRÁTOR:
Hiába szólt:

JÓZSEF:
Nem hiszek a szabad szerelemben!

PUTIFÁRNÉ:
Kár.

NARRÁTOR:
Putifár a pénzt számolta
Titkos házi pénztárában
Ám a falon áthallatszott 

PUTIFÁR:
Odafönt mi zajlik!?

NARRÁTOR:
Akkor jött rá, nem tarthatja
Pénzzel meg az ifjúságot.
Asszonya egy forró csókra
Százszor jobban hajlik.

NARRÁTOR, KÓRUS ÉS GYEREKEK:
Habzó szájjal rájuk tört
És a hangja mennydörgött:

PUTIFÁR:
József, a börtönben elrohadsz
Nem érdemelsz irgalmat, ó, te gaz!

NARRÁTOR, KÓRUS ÉS GYEREKEK:
József, sorsa szomorúvá vált
Szabadság helyett rá börtöncella várt.

József, sorsa szomorúvá vált
Szabadság helyett rá börtöncella várt.
Börtöncella várt.

BÖRTÖNBE VETHETTEK

JÓZSEF:
Börtönbe vethettek
Üthettek, verhettek
Jöjjön hát bármi, én tűröm némán
Nem kell a napfény sem
Zárjátok el tőlem
Fullasztó cellámat csukjátok rám

Büntetés vár, vagy irgalom
Nem számít, nem kutatom
Az én sorsom úgysem csak tőletek függ!

Zárjátok el tőlem
Mindazt, kit szerettem
Izrael gyermeke sosincs egyedül!
Kivel Istennek célja van,
Nem bánthatják,
Mert az Ígéret kapuját csak én lépem át

GYEREKEK:
Börtönbe vethettek
Üthettek, verhettek
Jöjjön hát bármi, én tűröm némán

JÓZSEF:
Csak egy szám lettem végül
Arc nélkül, név nélkül
De betöltöm majd, mire születtem én
Szó nélkül eltűrök bánatot, bajt,
Mert érzem, a rabság nem örökké tart.

Büntetés vár, vagy irgalom
Nem számít, nem kutatom
Az én sorsom úgysem csak tőletek függ!

JÓZSEF, KÓRUS, GYEREKEK:
Zárjátok el tőlünk
Mindazt, kit szerettünk
Izrael gyermeke sosincs egyedül!
Kivel Istennek célja van,
Bárhogy bántják,
Az ígéret kapuját csak ő lépi át!

NE ADD FEL, JÓZSEF

NARRÁTOR:
József elgyötörten ült a börtönében egyedül
Hát bizony a dolgok ritkán állnak ennyire csehül

RAB I.:
Hé, mégse add fel, álmodó!

RAB II.:
Harcolj, hisz hozzád az való!

NARRÁTOR, KÓRUS:
Ne add fel, József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól
Ne add fel, József, segít az ég
Csodakabátodat hordhatod még!

NARRÁTOR:
A cella szűk és nedves volt, nem sütött be Nap, se Hold.
Egy fénysugár se pislogott, sok éhes patkány futkosott…

RAB I.:
Hé, mégse add fel, álmodó!

RAB II.:
Harcolj, hisz hozzád az való!

NARRÁTOR, KÓRUS:
Ne add fel, József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól
Ne add fel, József, segít az ég
Csodakabátodat hordhatod még!

NARRÁTOR:
Megszólította Józsefet két rab, ki falfehérnek tűnt

PÉK ÉS FŐPOHÁRNOK:
Éjjel furcsa álmot láttunk, azóta csak reszketünk.
Hé, József, fejtsd meg, mit jelent!
Mert hogy mindez valamit jelent, az szent!

NARRÁTOR:
Mind a két rab magas posztokon ült,
Mielőtt sajnos a sittre került

PÉK:
Udvari pék voltam, tésztasütő

POHÁRNOK:
Én főpohárnok és sörkeverő.

JÓZSEF:
Mondjad el, mit álmodtál, én meg nyomban felelek!
Formában bár nem vagyok, de megkísérlem veletek.

NARRÁTOR:
A főpohárnok hangja reszketett,
Félt, hogy álma szörnyű bajt jelent. 

FŐPOHÁRNOK:
Kupámba töltöm az idei bort
A semmiből a fáraó terem ott!
A boromat felhajtja jóízűen…
Nem tudom, hogy mit jelent, megáll az eszem!

JÓZSEF:
Mit se búsulj, cimbora, szabad leszel te nemsoká
A fáraó is visszavesz, nem fog száműzni sehová

NARRÁTOR:
Most a pék mesélte álmát el
Azt remélte, ő is jó válaszra lel

PÉK:
Kezemben volt egy nagy kenyérkosár
De lecsapott rá egy csomó madár
Felhabzsolták a kenyeret mind
Ez mit jelenthet a bölcsek szerint?

JÓZSEF:
Mondhatom, hogy nem cserélnék veled, kedves öregem.
A kivégzésed napja már kitűzve áll, nincs kegyelem!
Lehet, hogy tévedek valamiképp,
Bár meg kell mondjam, nem tévedtem még…

KÓRUS:
Go-go Joe!
Go-go Joe!
Go-go Joe!
Go-go Joe!

Te vagy az ász, József, erről van szó!
Sokra viszi, aki belevaló!
Úgy bizony, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ász, József, erről van szó!
Sokra viszi, aki belevaló!
Úgy bizony, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ász!
Te vagy az ász!

Te vagy az ász!
Te vagy az ász!
Te vagy az ász! Joe!
Te vagy az ész!
Te vagy az ász, József, erről van szó!
Sokra viszi, aki belevaló!
Úgy bizony, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ész!
Te vagy az ász, József, erről van szó!
Sokra viszi, aki belevaló!
Úgy bizony, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

NARRÁTOR:
A csodakabát

JÓZSEF:
Az álomkabát

NARRÁTOR:
A csodakabát

MIND:
Az álom –
Kabát!

NE ADD FEL, JÓZSEF (repríz)

FIÚK/LÁNYOK:
Te vagy az ász!
Te vagy az ász!

Te vagy az ász!
Te vagy az ász!
Te vagy az ász! Joe!
Te vagy az ész!
Te vagy az ász, József, erről van szó!
Sokra viszi, aki belevaló!
Úgy bizony, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

Te vagy az ász, József, erről van szó!
Sokra viszi, aki belevaló!
Úgy bizony, József, majd néz a világ
Magasba röptet a csodakabát!

NARRÁTOR:
A csodakabát

JÓZSEF:
A csodakabát

NARRÁTOR:
A csodakabát

FIÚK/LÁNYOK:
A csodakabát

NARRÁTOR:
A csodakabát
A csodakabát

FIÚK/LÁNYOK:
A csodakabát

Te vagy az ász!
Te vagy az ász!
Te vagy az ász!

FÁRAÓ SZTORI

NARRÁTOR:
Fáraó hatalma végtelen volt
Hegyek omlottak, ha csak egyet is szólt
Nem volt más nézet és vélemény ott,
Mert ő jelentette Egyiptomot

Ha bármit is tett, rögtön körülrajongták
A rossz vicceit végighahotázták
Mert mindenek fölött áll a Fáraó maga
Szó mi szó, nem volt egy nagy demokrata…

NARRÁTOR, LÁNYOK ÉS KÓRUS:
Ha fáraó int, hasra vágódjatok mind!

NARRÁTOR:
És addig föl se állj, míg újra int…
Ez a szabály itt.

LÁNYOK ÉS KÓRUS:
Fáraó így élt, Fáraó így élt
Ma el se hinnénk
Ma el se hinnénk

NARRÁTOR:
Lent a legalján a piramisnak
József a börtönben remélhet csak
A rabság nem annyira keserű már,
Az álomfejtőnek tisztelet jár

Bár az életfogytiglaniból nem szabadulhat
De látszik a vége az alagútnak:
A fáraót álmok gyötrik éjjelente
Hogy mit jelentenek, senki nem értette

NARRÁTOR, LÁNYOK ÉS KÓRUS:
Száz furcsa kép, látszólag értelmetlenség

NARRÁTOR:
De a megfejtőre nagy karrier vár
Könnyen lehet sztár

LÁNYOK ÉS KÓRUS:
Ez a hírnév,
A biztos karrier
Ez a hírnév
A biztos karrier

NARRÁTOR:
Jó alkalom,
Hogy bárki feljebb juthasson
Aki ért az álmok nyelvén, itt jól jár
Könnyen lehet sztár

NARRÁTOR, KÓRUS:
Ez a hírnév,
A biztos karrier
Ez a hírnév
A biztos karrier

Jó alkalom,
Hogy bárki feljebb juthasson
Aki ért az álmok nyelvén, itt jól jár
Könnyen lehet sztár

Lehet híres
Fut majd a szekere
Lehet híres
Lehet egy sztár

Ó, JAJ, FÁRAÓ / A FÁRAÓ DALA

NARRÁTOR:
Gyomra fájhatott, Fáraó rosszakat álmodott
Reggel úgy ébredt, hogy nem beszélt, csak hápogott
Aztán elmesélte álmait
De senki nem értette azt, hogy mit.
Szólt a pohárnok:

POHÁRNOK:
Lent a börtönötökben ül
Egy furcsa idegen, ő segíthet egyedül

NARRÁTOR:
Fáraó szólt:

FÁRAÓ:
Hozzátok hamar!
Segítsen, ha szabadulni akar.

NARRÁTOR, KÓRUS:
Ó, jaj, Fáraó, mit fogsz tenni most?
Gyötörnek az álmok, mit fogsz tenni most?

NARRÁTOR:
Vasra verve hozzák őt
Józsefet, a megfejtőt

JÓZSEF:
A szolgád, bölcs uralkodó,
Várja az álmod, Fáraó!

FÁRAÓ:
Épp a Nílus partján sétálgattam, s jobbra nézek én,
És akkor látom, hogy a vízből kimászik hét kövér tehén, o-o-ó
És balra nézek, aztán vissza jobbra, s látom,
Hogy a hét kövér nyomában jön hét sovány tehén, o-o-ó

Aztán a hét sovány tehén befalta mind a szép kövéreket, o-o-ó
Ámde mindhiába ettek annyit, úgy tűnik, hogy kevés lett.
Mert ettől még soványabb lett bizony a hét, hét sovány tehén.
Fejtsd meg ezt az álmomat! Jó volna, ha végre érteném!

Bár én osztom az észt itt,
De ez túl komplikált
Hát kérlek, fejtsd meg, József,
Nálam karriert csinálsz!

Aztán egy búzaföldön vándoroltam, s jobbra nézek én,
Látom, hogy földön hét kövér kalász nő, o-o-ó
Érett volt a hét kalász, de úgy, ahogy már sejted is,
Hogy mellettük hét csenevész kalász nőtt, o-o-ó

Akkor látom, hogy a hét sovány kalász befalta a kövéreket,
Ez a bökkenő, amit nem ért a fáraói agyvelő
Mert ettől még soványabb lett, igen, a hét, hét sovány kalász
Lökjed nekem, József, ha e zagyvaságban értelmet találsz!

Hé-hé-hé, József!
Ugyan mondd már el nekem,
Hogy ez mit jelent!
Ohh, yeahhh!

FÁRAÓ:
Na, akkor toljad nekem a tutit, öcsisajt.

JÓZSEF:
Fényességes fáraó, megismételné?

FÁRAÓ:
Na, akkor toljad nekem a tutit, öcsisajt.

JÓZSEF:
Nem ezt, hanem a dalt

FÁRAÓ:
Vagy úgy!

A FÁRAÓ DALA (repríz)

FÁRAÓ:
Épp a Nílus partján sétálgattam, s jobbra nézek én,
És akkor látom, hogy a vízből kimászik hét kövér tehén, o-o-ó
És balra nézek, aztán vissza jobbra, s látom,
Hogy a hét kövér nyomában jön hét sovány tehén, o-o-ó

Aztán a hét sovány tehén befalta mind a szép kövéreket, o-o-ó
Ámde mindhiába ettek annyit, úgy tűnik, hogy kevés lett.
Mert ettől még soványabb lett bizony a hét, hét sovány tehén.
Fejtsd meg ezt az álmomat! Jó volna, ha végre érteném!

Bár én osztom az észt itt…

KÓRUS:
Ki más?

FÁRAÓ:
De ez túl komplikált…

KÓRUS:
Nahát!

FÁRAÓ:
Hát kérlek, fejtsd meg, József…

KÓRUS:
Gyerünk!

FÁRAÓ:
Nálam karriert csinálsz!

Aztán egy búzaföldön vándoroltam, s jobbra nézek én,
Látom, hogy földön hét kövér kalász nő, o-o-ó
Érett volt a hét kalász, de úgy, ahogy már sejted is,
Hogy mellettük hét csenevész kalász nőtt, o-o-ó

Akkor látom, hogy a hét sovány kalász befalta a kövéreket,
Ez a bökkenő, amit nem ért a fáraói agyvelő
Mert ettől még soványabb lett, igen, a hét, hét sovány kalász
Lökjed nekem, József, ha e zagyvaságban értelmet találsz!

Hé-hé-hé, József!
Ugyan mondd már el nekem,
Hogy ez mit jelent!
Ohh, yeahhh!

AZ ÁLOM MEGFEJTÉSE 

JÓZSEF:
Hét év jő, mit elképzelni is nehéz
Őrült módon nőni fog a termelés
A zab csak nő, a sör meg jő,
S az árirányzat csökkenő

Ámde aztán rosszra fordul hirtelen
Újabb hét év, melyben semmi nem terem
Nincs étkezés, csak éhezés
És nagy infláció

Semmi kétség, nagy király,
Országodra, hogy mi vár
Hálóingben ért az égi jóslat
Biztos jelzés hű alattvalódnak

Ám azért vagy fáraó,
Tedd azt, mi a népnek jó!
Hozz egy képzett gazdasági embert
Tartsa kézben a termelési rendszert
Ám hogy ki legyen ő, azt sajnos nem tudom

JÓZSEF, KÓRUS, GYEREKEK:
Ki legyen ő, azt sajnos nem tudom
Ki legyen ő, azt sajnos nem tudom
Ki legyen ő, azt sajnos nem tudom
Ki legyen ő, azt sajnos nem tudom

FÁRAÓ:
Ő!

HŰ DE BABA!

NARRÁTOR:
Fáraó szólt:

FÁRAÓ:
Hű de baba! József nagyon okos vagy
Azt hiszem a fejedben egy csomó kerék foroghat
Látom, hogy itt akad neked megfelelő feladat,
Te rendelkezel majd, ha a közellátás elakad!

NARRÁTOR, LÁNYOK ÉS KÓRUS:
Hozatott a szomszéd boltból fáraó egy reszelőt
Láncok nélkül állt ott József, szabadon, mint azelőtt!
Kapott József kegyelmet és tejben-vajban fürösztést.
Fáraó összes műveinek mind a négyszáz kötetét.

József!
Rangra második
Minden
Kegyben osztozik
József!
Rangra második
Minden
Kegyben osztozik
József!

Hét éven át szárnyaltak a gazdasági mutatók
A termés felét beszedette József mint luxusadót.
Eljött a hét szűk esztendő, s Egyiptom csak konzumált
Az első ismert élelmiszerjegy-rendszer bevált

LÁNYOK:
Ó, mily szép, hogy itt vagy most
Elvándoroltál hozzánk
Bölcsességed és szépséged
Nemzeti dicsőséget hoz ránk!

FÁRAÓ:
Nincsen jobb csapat kettőnknél!
Jók vagyunk így, te meg én!
Nagy volt tőlem a választás
Ez persze engem dicsér…

LÁNYOK:
Ó, mily szép, hogy itt vagy most
Elvándoroltál hozzánk
Bölcsességed és szépséged
Nemzeti dicsőséget hoz ránk!

FÁRAÓ:
Ez volt ám a gáz,
Rajtam volt a frász!
De mióta üzlettársak vagyunk, megy a bolt!

LÁNYOK:
Évszázadok óta
Nem állt így a kvóta

JÓZSEF:
Sikerülhet bárkinek, ha lapjárása van, és nekem volt!

A SZÍVKIRÁLY

FÁRAÓ:
Nincs itt semmiben hiány.
Mit szemem-szám kíván,
Azt mindig megkapom,
És megállás nélküli öröm az életem.

Látod, megvan mindenem,
És mégsem kell nekem,
Hisz nem tesz boldoggá
Se ruha, se ékszer, se asszony, sőt férfi sem…

Nincs egy lélek sem,
Ki félisten helyett az embert látná énbennem!

Ím, itt áll egy fáraó,
Erőtől duzzadó
És nemzőképes hím…
De összetört szívek úrnője, hol vagy már?
Rád vár oly rég a Szívkirály!

Hol van az a kicsi szempár, az a kis galamb? Nem tudjátok, milyen egy milliárdokat érő palotában magányosnak lenni… Minden nap selyem ágyneműben ébredni egyedül… Na jó, általában hárman-négyen… És mégis – egyedül!

Hát hol van ő,
Ki így is elfogad,
Kinek elmondhatnám gondjaimat?
Egy lány, ki szeret őszintén!
Tejben-vajban fürdetném!
Sőt én is fürdenék…
Kis szívem egyetlen úrnője, hol vagy már?
Rád vár oly rég a Szívkirály!
Bár lehetnék Szívkirály!
Hadd legyek én a Szívkirály!

HIHETETLEN

NARRÁTOR:
Itt lehetne befejezni boldogan a darabot
Most, hogy benne József ilyen világsikert aratott
Ámde éhes testvéreid kívánják a folytatást,
Unják már a nyomort és az örök koplalást

A KÁNAÁNI SZÉP NAPOK

SIMEON:
Azok a szép napok itt Kánaánban!
Hogy termett az aranyló rét!
A mezőkön sok tarka virág
Még télen se volt hó vagy jég

A bulváron sétáltunk este
És nem tudtuk, ránk még mi vár!

JÁKOB:
Most kiszáradtak mind a fák,
A Moulin Rouge-t is bezárták
Sok örömünknek bealkonyult már!

TESTVÉREK:
A szép napok hol vannak már?
Hol vannak már a szép napok?
Most vedd a kalapodat,
Zárd be boltodat!

SIMEON:
Micsoda főúri soirék voltak!
Haladtunk a luxus felé!
Ha Párizs már létezett volna,
Elsárgult volna belé

De mióta nincs köztünk József,
Elmúltak a bőség napjai
Senki nem jön, c’est la vie,
Mert rossz a menü, mon ami,
És hiányoznak József álmai!

TESTVÉREK:
A szép napok hol vannak már?
Hol vannak már a szép napok?
Most vedd a kalapodat,
Zárd be boltodat!

SIMEON:
Lám, most hogy már nincs köztünk József,
A sors ránk csak gondot zúdít
Azóta itt nincs öröm,
A fenébe is! Esküszöm,
Én visszasírom József álmait!

TESTVÉREK:
A szép napok hol vannak már?
Hol vannak már a szép napok?
Most vedd a kalapodat,
Zárd be boltodat!

JÁKOB:
A szép napok hol vannak már?
Hol vannak már a szép napok?
Most vedd a kalapodat,
Zárd be boltodat!

TESTVÉREK:
De mióta nincs köztünk József,
Elmúltak a bőség napjai
Tán nem ítéltünk helyesen
Tán nem volt bűnös semmiben
Úgy hiányoznak –  
József álmai.

A szép napok hol vannak már?
Hol vannak már a szép – szép napok?
Most vedd a kalapodat,

SIMEON:
Zárd be boltodat!

TESTVÉREK:
Most vedd a kalapodat,
Zárd be boltodat!

IRÁNY EGYIPTOM!  /  KÚSSZ A FÖLDÖN!

NARRÁTOR:
Kánaán földjén az éhínség dúlt
Jákob sarja mind romlásba hullt

TESTVÉREK:
Erre nem készült fel köztünk senki sem
Sokat elviselünk, na de ennyit nem!
Tönkrementünk egy pár év alatt,
Már csak egy göthös birkánk maradt

RUBEN:
Éhen halhatunk mindannyian

ZEBULON:
Közben Egyiptomban nagy bőség van!

ASER:
Van ott hús!

LÉVI:
Van ott sör!

NAFTALI:
Van ott édesség!

DÁN:
És a nagy piramist úgyse láttuk még!

NARRÁTOR:
Így hát mentek a testvérek mind
Egyszer jót enni kedvük szerint

S hogy a helytartó házába értek

TESTVÉREK:
Kegyes úr, lakass jól minket, kérlek!

NARRÁTOR:
József feltette helytartói álarcát,
Nehogy arcát a testvérek láthassák!

JÓZSEF:
Most a kölcsönből visszaadok,
Hiszen majdnem meggyilkoltatok!

Azt álmodtam réges rég, hogy jó nagy termés volt
És tizenegy kalász az egy kalász előtt hajolt
És volt egy másik álmom is: a többi csillagok
Tisztelettel bámultak egy fényesebb csillagot

Nem tudom, amit beszéltek, igaz vagy nem,
Nem tudom, mifélék vagytok, kémek vagy sem.
Mért segítenék rajtatok?
Tán bolondnak néztek engem? Fordítsuk meg!
Ti segítenétek-e rajtam? Kötve hiszem!

TESTVÉREK:
Kússz a földön,
Alázkodj meg!
Hódolj néki, csókolj kezet!

Jó emberek vagyunk, hidd el!
Nem érhet vád!
Jótevőnknek tartunk téged,
És felnézünk rád!
Tisztesség a jelszavunk
Most, hogy sorsunk rosszra fordult,
Elfonnyadunk
Segíts rajtunk, szépen kérünk,
Mást nem mondhatunk

Kússz a földön,
Alázkodj meg!
Hódolj néki, csókolj kezet!

JÓZSEF:
Én elhiszem, hogy amit mondtok valóság és tény
Úgy találom, nem hiányzik erkölcs, erény

TESTVÉREK:
Ez a szó, mit vártunk rég!

 JÓZSEF:
Megrendült a szívem attól,
Mit elmondtatok.
Teljesítem ráadással az óhajotok!

TESTVÉREK:
Hála, hála, nagy jótevőnk!
Hála, hála, nagy jótevőnk!

Hála, hála, nagy jótevőnk!
Hála, hála, nagy jótevőnk!

NARRÁTOR:
József zsákokat hordatott fel
Tele búzával, gyümölcsökkel

NARRÁTOR ÉS LÁNYOK:
Ámde abba a zsákba, mit Benjámin kapott,
Egy színarany serleget belerakatott

NARRÁTOR:
Mikor indultak hazafele,
József eléjük lépett és rájuk kiáltott, hogy –

NARRÁTOR ÉS LÁNYOK:
Nem!

JÓZSEF, NARRÁTOR ÉS LÁNYOK:
Nem! Nem! Nem! Nem!

KI VOLT AZ?

JÓZSEF:
Állj! Ti rablók, ti rongy gazemberek!
Elloptatok tőlem egy aranyserleget.

NARRÁTOR:
Míg ők egymásnak esnek egy pillanat alatt,
Átkutatja József mind a zsákokat.

KÓRUS,LÁNYOK:
Ki volt az? Ki volt az?
Ki volt az? Ki volt az?

NARRÁTOR ÉS KÓRUS:
Talán Ruben?             Nem!
Talán Simeon?            Nem!
Talán Naftali?             Nem!
Talán Dán?                 Nem!
Talán Aser?                Nem!
Talán Iszakár?            Nem!
Talán Lévi?                 Nem!
Ki volt az?
Talán Zebulon?           Nem!
Talán Gád?                 Nem!
Talán Júda?                Nem!
Ki volt az?

LÁNYOK:
Ki volt az? Ki volt az?
Ki volt az? Ki volt az?
Ki volt az? Ki volt az?

NARRÁTOR:
Hacsak ő nem volt az: Benjámin!

KÓRUS,LÁNYOK:
Ő! Ő! Ő!

JÓZSEF:
Benjámin, te gaz kölyök, hogy tolvaj vagy, az meglepett.
Bár a bűnhöz értek jól, hisz láttam éppen eleget.

Hé, őrök, ezt itt csukjátok le!
Börtöne kulcsát a Nílusba dobjátok be!

NARRÁTOR:
Az összes testvér térdre hull:

TESTVÉREK:
Könyörülj rajta, ó, kegyelmes úr!
Nem lopott, hidd el, ő nem tehette!
Helyette minket zárass be!

BENJÁMIN CALYPSO

TESTVÉREK:
Ugyan! Dehogy! Nem lehet egy szó sem igaz belőle!
Engem! Ne őt! Nem vihetünk rossz hírt haza felőle.

JÚDA:
A pálmafákról dobolják,
Fejemet rá, velünk van az igazság.
Hallom a rózsaszín madártól,
Csapdát lehet állítani akárhol

Igaz!

TESTVÉREK:
Igaz!

JÚDA:
Igaz!

TESTVÉREK:
Igaz!

JÚDA:
Egyenes a lelke, mint a bambusznád
Csaló!

TESTVÉREK:
Csaló!

JÚDA:
Soha!

TESTVÉREK:
Soha!

JÚDA:
Tudják meg, kik eddig meg nem tanulták

Biztos, hogy apály után dagály van,
És biztos, hogy Benjámin ártatlan.
Ahogyan a napfény kell a banánnak,
Úgy kell ez a kicsi fia apánknak

Nem ő!

TESTVÉREK:
Nem ő!

JÚDA:
Dehogy!

TESTVÉREK:
Dehogy!
Én voltam a tolvaj, engem csukass le!

JÚDA:
Rabod!

TESTVÉREK:
Rabod!

JÚDA:
Leszünk!

TESTVÉREK:
Leszünk!
Mi itt maradunk, Benjámin, utazz te!
La la la la la la la la
La la la la la la

JÚDA ÉS A TESTVÉREK:
Nem ő! Dehogy!
Mi voltunk a rablók, minket csukass le!
Engedd el őt!
Jóatyánknak megszakadna a szíve!

JÚDA:
Akár a pampákon a napsugár,
Úgy ragyog a kisöcsi, ha szabadon jár
Kell neki a tejbepapi banánnal,
Ananász, a kiwi meg a madárdal!

Nem ő!

TESTVÉREK:
Nem ő!

JÚDA:
Dehogy!

TESTVÉREK:
Dehogy!
Mi voltunk a rablók, minket csukass le!

JÚDA:
Engedd!

TESTVÉREK:
Engedd!

JÚDA:
El őt!

TESTVÉREK:
El őt!

Jóatyánknak megszakadna a szíve!
La la la la la la la la

Nem ő! Dehogy!
Mi voltunk a rablók, minket csukass le!
Engedd el őt!
Jóatyánknak megszakadna a szíve!

KÓRUS,LÁNYOK:
És mind a testvér térdére hull:
Könyörülj rajta, ó, kegyelmes úr!
Nem lopott, hidd el, ő nem tehette!
Helyette minket zárass be!

JÓZSEF, JÓZSEF

NARRÁTOR:
És látta, hogy a sors megváltoztatta bátyjait,
És méltók rá, hogy most megossza vélük titkait.

JÓZSEF:
Arcom most már ismerős? Ím, látva lássatok!
Kit egykor elárultatok, a testvéretek vagyok!

MIND:
József, József! Hát igaz lehet?
József, József! Nem csak képzelet?
József! József!

JÁKOB EGYIPTOMBAN

MIND:
És eljött Egyiptomba Jákob,
Hogy lássa drága jó fiát
És József megosztotta véle
Aranytrónusát.
Nem szólt
Nem szólt,
Csak sírt.

FINÁLÉ

JÓZSEF:
Egy éjszakán magamban álltam,
Kint a nagyvilágban
Egy szál egyedül.
Valaki sírt a messzeségben
Én csupán reméltem,
Álmom teljesül.

JÓZSEF, KÓRUS:
Arannyal szőtt kabát volt rajtam,
Száz színben játszott
Kívül és belül.
Hajnalpír kélt a láthatáron,
Tudtam, hogy álmom
Végül teljesül.

JÓZSEF:
Egy villanás

NARRÁTOR:
Ó, Istenem!

JÓZSEF:
A kabát eltűnt hirtelen!

JÓZSEF ÉS A NARRÁTOR:
Ott maradt egy szürke rongy
És én, magányosan…

JÓZSEF, GYEREKEK, NARRÁTOR:
Mindannyian csak azt reméljük,
Színes lesz újra ez a zord világ,
És teljesül minden szép álmunk,
Jó volna látnunk ezt a nagy csodát.
Jó volna látnunk ezt a nagy csodát.

MINDENKI:
Mindannyian csak azt reméljük,
Színes lesz újra ez a zord világ,
És teljesül minden szép álmunk,
Jó volna látnunk ezt a nagy csodát.
Jó volna látnunk ezt a nagy csodát.

Adjátok nékünk hát,
Mit szívünk várva vár!
Álomkabátunkat,
Mert mindenkinek jár!

A Madách Színház 2008-ban bemutatott felújításának fordítói:

Blum Tamás és Galambos Attila

EN