Koboldok

HOLNAPUTÁN

JAMES:
holnapután
az egész egy emlék csupán
csak nekem fog eszembe jutni néha,
hogy itt járt egy lány

holnapután
a világom fakulni kezd
ha felébredsz, álomnak tűnik
minden itt töltött perc

GAILLEY:
micsoda éjszaka…

JAMES:
vidd el szívedben!

GAILLEY:
különös érzés…

JAMES:
hadd emlékeztessen
énrám ez az éj
holnapután már egy más élet vár
az, ami itt történt, gyorsan tovaszáll
minden oly halvány lesz
egy másik világban ébredsz fel
mégis emlékezz majd rám

GAILLEY:
holnapután
mindenre feledés vár
és erre a gyönyörű képre
lassan porréteg száll

holnapután
a világod fakulni kezd
ha ébredek, álomnak tűnik
minden itt töltött perc

volt itt egy bál… oly szép… 

KETTEN:
őrizd emlékét

GAILLEY:
különös játék
sorsunk úgy gondolta,
nekünk most csak ennyi járt

JAMES:
a sorstól ennyi járt 

KETTEN:
őrizd meg hát

Holnapután mindez távol lesz már
az otthoni jól ismert égbolt hazavár
életünk titkot rejt,
de ugyanúgy megy, mint régen ment
mégis emlékezz majd rám

holnapután már egy más élet vár
az, ami itt történt, gyorsan tovaszáll

minden oly halvány lesz
egy másik világban ébredsz fel
mégis emlékezz majd rám