KŐSZÍVŰ
zene
JUHÁSZ LEVENTE
dalszöveg SZENTE VAJK és GALAMBOS ATTILA
szövegkönyv SZENTE VAJK és GALAMBOS ATTILA
KŐSZÍVŰ EMBER VOLT
NÉP
az ember könnyelműen él
a végső elmúlással sohasem tervez
úgy érzi, halhatatlan
hite ott van a holnapban
de mikor közelít a vég
hiába könyörög a jóistenhez
adjon egy kis időt még,
hisz az élettől búcsúzni
kell egy kis haladék
de milyen sorsot érdemel...
a pokol tüzén égjen el
aki még senkinek se nyújtott támaszt
hatalma egekig nőtt
micsoda zsarnok
de az isten sem irgalmaz,
hamuvá teszi őt
most még van néhány perc
szóval jobb, ha számot vetsz,
mit hagysz itt, most hogy menned kell
szíved rég nem dobban
sok-sok éve kőből van
nézz szembe a műveddel
fiatal feleség,
férje mellett alig élt
szabadulhat a börtönből
mihez kezd özvegyként?
nincsen negyven éves még,
és az ő szíve nincs kőből
BARADLAYNÉ
fiaimat ne lássam évekig…
egy megtört család úgy végleg szétesik,
ha Ödön többé haza már nem jöhet,
s a bátor Richárd Bécsben kap sírkövet
Jenő oly más. őt néha óvni kell
az életükért megküzdök bárkivel
de rideg zsarnokom mostantól nincs nekem
halld meg tehát eskümet istenem:
mindannak, mit mondott, az ellenkezőjét
mindannak, mit kívánt, az ellenkezőjét
mindannak, mit vágyott, az ellenkezőjét
teljesítem majd!
GYÁSZOLÓK
nagylelkű, jóságos, önzetlen - nem volt az!
jószívű, méltányos, nagy ember - nem volt az!
érzelmet, törődést, családot szétmorzsolt
lelketlen, kegyetlen kőszívű ember volt!
RIDEGHVÁRY
asszonyom, milyen rémes nap
BARADLAYNÉ
igen, a legsötétebb nap
RIDEGHVÁRY
őszintén osztozom a gyászban önnel
mindenben számíthat rám
BARADLAYNÉ
abban kell hinnem
KETTEN
talán új napok ébrednek majd
a könnyek után
NÉP
nevén száz éven át
ott lesz bélyegként a vád
oly sok életet szétroncsolt
nem volt jó, nem volt szent
azt is biztos látták fent
milyen kőszívű ember volt!
ő egy kőszívű ember volt!
SZENTPÉTERVÁR
OROSZ ELIT
a pétervári elit egy éve erre várt,
a nagyhercegnő nyilvánosan választ párt
dermesztő a hideg, de semmi nyafogás
mától minden más
ÖDÖN
eljegyezne bárki egy ilyen hercegnőt
de remélem, hogy te leszel, ki megkapja őt
LEONIN
ha rám bök, az rendben.
ÖDÖN
ha mégsem?
LEONIN
ó, nem, nem!
az teljességgel csőd!
OROSZ ELIT
ragyog a fényben ma Szentpétervár
táncolj, és ébred már a jég alatt a nyár
közel a perc, bárkit választ ki,
arra fényes élet vár.
a következő pillanat fontos lesz
hercegnő, válaszolj, hogy döntesz?
ki az, akit kiszemeltél, áruld el,
akit mindenki más irigyel?
ragyog a fényben ma Szentpétervár
táncolj, és ébred már a jég alatt a nyár
ez az a perc, engem válassz ki,
és az édes élet vár.
méghogy ő? ó! á, nem lehet!
ez egy hercegnőnek nagy lejtmenet!
szimpla titkárféle, sőt nem is orosz!
szóval választásnak rossz
LEONIN
látja egész Pétervár…
én is látom, mégsem fáj.
ha a lelkembe nézek őszintén,
jobb ő mint én.
OROSZ ELIT
küszöbön egy országos
közéleti botrány most…
bár termete fess, amit nézni is élmény,
intelligens ez a csinos magyar úr
hát úgy tűnik, feljut a cárig a végén,
lopva és gyorsan és igen ravaszul
itt az út, fuss, fel, egyre fel!
bármit kínál most a perc, vedd csak el
azt se bánd, ha szíved túl sebesen ég
mert a holnap vékony jég!
mert a holnap vékony -
hogyha rálépsz, olvad
el ne hidd, hogy élni ráérsz még,
mert a holnap vékony jég!
CSILLAGAIM
ÖDÖN
élt egyszer egy ifjú,
ki egy lány szívéért
harcolni mert bárkivel,
ezért küldték el
egy idegen ország
neki most otthont ad
a csillagokig eljuthat
talán jobb sorsot kap
de a fiú nem marad itt,
mert a csillagait
meglelte már
tilthatnak egymástól minket,
csak várj!
nincs már több könnyed, az mindegy,
csak várj!
sosem kell félned,
bajunk már nem történhet
csak várj és visszatérek majd
a perc most eljött
ez így van jól, ez eldőlt
megyek már, nincs mi visszatart
tilthatnak egymástól minket,
ő vár!
ezt kértem tőle, hát százszor
megvár!
szemeiben a csillagaim óvnak majd
utamba állhat jégpáncél
haza kell jutnom, nincs más cél
nem kell
nem kell
mind itt hagyom
úgy van!
és én mind vállalom!
még vár, tudom
utolsó percig kísérhet
engem a legszebb ígéret,
hogy vár még rám
VÉSZTARTALÉK
RICHÁRD
tegnap mi volt, ez még sajnos
nincsen meg nekem
merre vagyok, hát azt biztos
meg nem fejthetem
jé, egy szép lány
meg még néhány
mit szól ehhez reggel hatkor
fáradt fegyverem…
vad napom lesz
csak legyen, hadd szóljon
én ilyenkor
szó szerint azt mondom
nem kell a tegnapba nézni,
holnapnak élni,
gondolj a mostra!
szívem ma új harcra vár,
mer’ hogy néz ki már
a kardon a rozsda?
nagy csaták végén
majd ne hagyj békén!
megsúgom, lesz bennem még
vésztartalék
ki tudta? mer’ én nem!
hogy önnek jegyese, akit én…
csak egyszer. de tényleg…
meg múltkor valami kanapén...
ácsi, schuldigung
mit szólsz, ha dumcsizunk?
hidd el, haver, jobb az, mintha
vagy te vagy én belehalunk
ha te vagy jobb,
hát sebaj, hadd szóljon
ez van és kész,
de holtan is azt mondom
nem kell a tegnapba nézni,
holnapnak élni,
gondolj a mostra!
szívem ma új harcra vár,
mer’ hogy néz ki már
a kardon a rozsda?
nagy csaták végén
majd ne hagyj békén!
megsúgom, lesz bennem még
vésztartalék
így van ez rég
jó öreg körforgás
nő után nő
sok tömény, sör, bor, más
így van ez jól
étvágyam példátlan
egy bajom van
nincs elég pénz nálam
de nem is kell,
rendszerint szétszórom
és ha ez gond,
nincs harag, kézcsókom
pár csinos lány
majd akad, hadd szóljon
mindegyiknek
szó szerint azt mondom
nem kell a tegnapba nézni,
holnapnak élni,
gondolj a mostra!
szívem ma új harcra vár,
mer’ hogy néz ki már
a kardon a rozsda?
szóval, ha untatna téged
szürkén az élet,
fesd át pirosra!
bármit is dob ki a kocka,
indulj el most a kockázatosba
nagy csaták végén
majd ne hagyj békén!
meglátod, nem trükk ez
padlóra nem küldesz
lesz bennem a cél előtt még elég
vésztartalék
CSILLAGAIM REPRÍZ
ARANKA
sosem kell félned,
bajunk már nem történhet
csak várj és visszatérek majd
a búcsúd így szólt
nekem e pár szó kincs volt
és most, hogy nincs, mi visszatart
most tilt el végleg a sors egymástól
és bennem a hit mától már nem lángol
LEONIN LEVELE
LEONIN
bocsánat, hogy én írok barátom helyett,
kit elkísértem útja során amíg lehetett.
nagy veszélyben forgott az életünk…
és Ödön sajnos nincs még jól
MIND
fekete ég!
hol a folyó?
recseg a szán…
mindjárt maga alá
temet a hó!
közeleg a fagyhalál
leteper a szélvihar
nem csitul ez még
belehalunk mind
van-e menedék?
hogyan élhetnénk túl?
hátha véget ér
zúg és kavarog
még egy kis idő
bírd ki valahogy
BARADLAYNÉ
bízunk a jósorsban és várunk rá
JÓ ESTÉNK LESZ
SZOLGÁK
ide hercegek nem nagyon jönnek,
de hatalmas a felhajtás
finom italok, kaviár,
ami itt vár
felhőtlen szórakozás
néhány rangosabb tisztviselő,
na és milliomos bankárok,
velük daliás katona cseverész,
mert itt van rá ok
PLANKENHORSTNÉ
aki Bécsbe’ ma számít, az itt van,
és azt kell mondjam, jól is jár
ez a divatos, elegáns, patinás bál
sok szálat összekuszál
MIND
ez egy teljesen fesztelen est,
mit a protokoll nem mérgez
mégis elegáns, divatos, patinás hely
jó esténk lesz
PLETYKA
ALFONSINE
tervezel, gyűjtögetsz
és bölcsen élsz,
azt hiszed, diszkréten
titkaid csendjében
szépen fokról fokra lépsz
de eljön a perc,
szóbeszéd száll:
mért, mikor, meddig, merre voltál
tenni semmit nem lehet
a pletyka rég elterjedt már
induljon sokezer pletyka
úgy jó, ha sebesen megy ma
ez juttat egekig föl, de
könnyen tesz tönkre
mindenkit utolér egyszer
orgyilkos fekete vegyszer
álhír, vagy igaz, az mindegy
elhisszük mindet
ön is őriz egy titkot a múltból?
vagy egy adatot egy bizonyos úrról,
aki néha egy üzleti riválisát
finoman elteszi útból?
maga a kártyán ügyesen blöfföl.
vajon így lett milliomos önből?
és ez szolgál-e vigaszul arra a tényre,
hogy kis neje folyton flörtöl?
romba dől a renoméd,
bárhogy véded, nincs foganatja,
hiszen elhagy az irgalom atyja
egy rút szégyenfolt…
meddig tart, ezt sose kérdezd,
csak inkább élvezd
legalább volt egy perc,
ami rólad szólt
lesz, amire nem derül
már sohase fény
nem jöhet át többé
a múlt ködén
egy szerelem elmúlt,
kettétörött
de egy gyermek világra jött
sose néz már rám
hova vitték el?
csak a téboly vár
ez egy átkozott hely,
hol a titkot óvni kell
MIND
ez egy teljesen fesztelen este
jön a pletyka, hát állj te is lesbe
mosolyogj, még ha rosszul is esne
csak semmi tiltakozás!
ALFONSINE
romba dől a renoméd,
bárhogy véded, nincs foganatja,
hiszen elhagy az irgalom atyja
egy rút szégyenfolt…
meddig tart, meg ne kérdezd,
csak inkább élvezd
sose bánd, ha rólad szól,
így van jól
MIND
ez egy teljesen fesztelen este
jön a pletyka, hát állj te is lesbe
mosolyogj, még ha rosszul is esne
ALFONSINE
kell a pletyka és pont.
A TORTÁN AZ ‘I’
EDIT
másodszor tényleg nem akarom
pofon vágni
RICHÁRD
tőled ajándék bármi
EDIT
haladjon, viszlát, én itt dolgozom,
hisz látja
RICHÁRD
munkádnak meglásd, nem leszek gátja
KETTEN
pezsgőt, desszertet tessék!
most hozták, friss még!
RICHÁRD
ugye, jobb ez így?
EDIT
biztos nem
RICHÁRD
szebben indul ennél egy rossz lányregény
de azt érzem a szívemnek környékén:
te vagy a zsákon
EDIT
a hab?
RICHÁRD
te vagy a folton
EDIT
a pont!
RICHÁRD
lehet bárhogy felcserélni,
de a tortámon te vagy az i
EDIT
kezemet meddig fogja fogni?
RICHÁRD
száz év és néhány perc
EDIT
az alatt hozzá lehet szokni
RICHÁRD
még egy csók és megkedvelsz
EDIT
egy csók egy pofonért, nekem jó így
RICHÁRD
jó így, egy ilyen kéz engem gyógyít
EDIT
gyógyít és talán új csókra szólít
RICHÁRD
lássunk hozzá!
EDIT
igen, de
RICHÁRD
habozol
EDIT
azért, mert
RICHÁRD
ki se mondod, én már tudom jól
KETTEN
félszavakból!
EDIT
én félek még
RICHÁRD
bennem megbízhatsz már
EDIT
ez őrültség
ezzel átverned kár
RICHÁRD
nálam érzésből három perc nagy idő
KETTEN
ezt hidd el!
induljon bárhogy egy rossz lányregény
én azt érzem a szívemnek környékén:
EDIT
te vagy a zsákon a hab,
te vagy a folton a pont
KETTEN
csókokkal zárul egy rossz lányregény
nálunk is így lesz, de mit bánom én,
te vagy a zsákon a hab,
te vagy a folton a pont
lehet bárhogy felcserélni
de a tortámon te vagy…
EDIT
a zsák
RICHÁRD
folt
EDIT
hab
RICHÁRD
pont.
ZORD FELLEGEK
VENDÉGEK
gyűlhetnek holnap a zord fellegek
jókedvünk attól még meg nem remeg
odakint forrong a nép
idebent nem fontos ez
hisz itt minden bajt elfelejtesz
gyűlhetnek holnap a zord fellegek
jókedvünk attól még meg nem remeg
odakint forrong a nép
idebent nem fontos ez
akár ránk is dőlhet az ég,
csak a pletykából tölts nekem még
TÜRELEM
JENŐ
bármit mondanak, felteszem rá az életem
mert szeretem
félek megismerni nem lehet
jelei nekem rejtjelek
ahogy lép, ahogy néz, ahogy él, csak bámulom
és hazudom,
hogy a keze rajtam átsimít
nagyon jó, aztán fáj kicsit
a majd az mért csak majd
a most még meddig tart?
mást nem akarok, célt értem
itt vagyok, hát mért kéne várnom?
nézd, szívem olyan békétlen
mégis valami így szól benn:
csak türelem
csak türelem
a szerelem
majd úgyis átfűt, ha fázom
azt üzeni a hold is fenn,
hogy a hajnali fény közel
hát türelem!
RICHÁRD
hát ez új, jön egy lány, rabul ejt
és megfordul a föld
kell egy másodpercnyi csönd,
arra, hogy átéljem,
jó ez a borzongás
esküszöm, úgy érzem,
mától az élet más
ÖDÖN
vele alszom és ébredek rég,
de tart-e még
a kötelék?
remélem, cserébe a könnyekért
én is óvhatom sziklaként
JENŐ
van-e remény
ÖDÖN
vár-e még?
RICHÁRD
micsoda lány
ÖDÖN
én várom rég
JENŐ
a láng ég
RICHÁRD
máshogy lesz már
új élet vár talán
JENŐ
szíve mért nem enyém?
ÖDÖN
szemeiben a csillagaim
JENŐ
de nem kell más
HÁRMAN
hát türelem
mást nem akarok, célt értem
itt vagyok, hát mért kéne várnom?
nézd, szívem olyan békétlen
mégis valami így szól benn:
csak türelem
JENŐ
csak türelem
a szerelem eljön
csak várjam ki ügyesen
ezt fel nem adnám semmiért!
HÁRMAN
mást nem akarok, célt értem
itt vagyok, hát mért kéne várnom?
nézd, szívem olyan békétlen
mégis valami így szól benn:
csak türelem
mást nem akarok, célt értem
itt vagyok, hát mért kéne várnom?
nézd, szívem olyan békétlen
mégis valami így szól benn:
csak türelem
ESKÜVŐ
BARADLAYNÉ
ébred a fény, sugara ránk hajol,
mondd, látszik-e ez onnan a föld alól?
ha látszik, az jó. nem fogod élvezni,
ez erős család. képtelen szétesni!
rég vágyott csók, végtelen ölelés
a kőszívedbe pár sebet belevés,
ez így marad már, átkozhatsz ezerszer
de nem tehetsz mást, kőszívű nagy ember!
mindannak, mit vágytál az ellenkezőjét
váltom most valóra, mert ez visz előrébb!
érzem, hogy eskümmel fiaim jövőjét
megsegítem majd!
VENDÉGEK
új élet, nincs érzés, nem stimmel - hát aztán?
ezt kapták! nincs kérdés! így lesznek házaspár!
szép asszony, jókedvű
én mondom, szokatlan
gond nélkül táplálhat gyanút ez sokakban.
RIDEGHVÁRY
asszonyom, eljött hát a nap
BARADLAYNÉ
valóban, ez lesz hát a nap
RIDEGHVÁRY
örömmel osztozom a frigyben önnel
férjeként számíthat rám
BARADLAYNÉ
meglátja mindjárt
KETTEN
végre új napok ébrednek most a könnyek után!
VENDÉGEK
hát ez mi? ép ésszel
ezt még nem foghatjuk fel,
milyen érdeket szolgál ez?
menyasszony, vőlegény
szebb tán nincs a földtekén
mégis jókora botrány lesz!
de a vármegye tán
ezzel sokkal jobban jár
szóval éljen az ifjú pár!
EZUTÁN
BARADLAYNÉ
sose lesz már semmi ugyanúgy,
ahogyan a férjem hitte.
ha emiatt önt nem látnám ezután,
nem sajnálnám
RIDEGHVÁRY
sose lesz már semmi ugyanúgy,
ez az egy, amit pont így gondolok
BARADLAYNÉ
céljaim már tisztán láthatók
RIDEGHVÁRY
gyötrelem lesz, mi ezután jön
BARADLAYNÉ
harcolok majd, hogy sikerüljön
RIDEGHVÁRY
tudja-e merre visz ez az út
veszte felé mért rohan úgy?
BARADLAYNÉ
Richárdra szükség lehet itthon
Jenőt is végleg hazahívom
ez a terv, szóval bármit tesz,
KETTEN
minden más lesz
ezután
ki a harcba beleáll
oda kell adnia a vérét is igazán
ezután
csak a gyáva hezitál
sose győz, belepi a sár
lépjen hát!
öljön meg,
rajta szúrjon szíven! mire vár?
nézzen rám
ha tőlem függ,
nem lesz irgalom ezután már
BARADLAYNÉ
egy út visz célomig
RIDEGHVÁRY
egy út – a vérpadig!
mostantól retteghet, nem lesz itt kímélet
csak vér és könnycseppek, halálos ítélet
félhet a bosszútól, melyre most itt helyben
felteszem az életem
BARADLAYNÉ
új élet vár talán
nem nézek hátra már
RIDEGHVÁRY
mostantól retteghet, nem lesz itt kímélet
csak vér és könnycseppek, halálos ítélet
KETTEN
ugye látja, hogy nincs, ami megfékez
minden más lesz
ezután
ki a harcba beleáll
oda kell adnia a vérét is igazán
ezután
csak a gyáva hezitál
sose győz, belepi a sár
lépjen hát!
öljön meg,
rajta szúrjon szíven! mire vár?
nézzen rám
ha tőlem függ,
nem lesz irgalom ezután már
BARADLAYNÉ
mindannak, mit vágyna az ellenkezőjét
váltom most valóra, mert ez visz előrébb!
esküszöm fiaim nevét és jövőjét
sohasem lepi be a sár
KETTEN
lépjen hát!
öljön meg,
rajta szúrjon szíven! mire vár?
nézzen rám
ha tőlem függ,
nem lesz irgalom ezután már!
FORRADALOM BÉCSBEN
FELKELŐK
érzed-e az élet friss illatát?
látod-e a forradalmunk szép csillagát?
hallod-e a holnap új dallamát
állj közénk!
már várunk!
gyere hát
Bécs most lázban ég
várni őrültség
bosszúnk lángszívű
jogosan fél, ki a császárhoz hű
érzed-e az élet friss illatát
látod-e a forradalmunk szép csillagát
hallod-e a holnap új dallamát
állj közénk, már várunk, gyere hát!
Bécs most lázban ég
várni őrültség
bosszúnk lángszívű
jogosan fél, ki a császárhoz hű
érzed-e az élet friss illatát
látod-e a forradalmunk szép csillagát
hallod-e a holnap új dallamát
állj közénk, már várunk, gyere hát!
HADD LEGYEN ÚJRA
RICHÁRD
kérés nélkül tör utat
bennem most a bűntudat
biztos én is harcolnék
hogyha otthon lennék
de ez felségárulás, felejtsük el!
másra esküdtem fel
pokoli döntéshelyzet ez
kell egy szó, ami helyretesz
hogyan lennék ellenük?
nem vagyok-e én is egy velük?
saját népem álmait a szabadságért
hogy törném szét?
BARADLAYNÉ
szabadságot kér, aki rab volt
kivont karddal lép elő
türelemmel várt, nem harcolt
de most itt az idő
igaz hittel esküszünk,
hogy rabok tovább
már sosem leszünk
hadd legyen újra szabad a hazád
a harc mezein most te viheted át
törd le a láncot szívéről
így az égig száll majd föl
nagy szükség van rád
álmából ébred Magyarország
végre látjuk most a fényt
sokat éltünk szolgaként
de már küzdünk ellene
támad a népek tengere
reng és tombol már
és felfalja azt, ki útjában áll
hadd legyen újra szabad a hazád
a harc mezein most te viheted át
törd le a láncot szívéről
így az égig száll majd föl
nagy szükség van rád
álmából ébred Magyarország
hulljon hát rólunk lánc és béklyó
nevünk régi nagy híréhez így lesz méltó
másik holnap vár
hadd legyen újra szabad a hazád
a harc mezein most te viheted át
rajtad áll, lesz-e Magyarország…
AZ OTTHON HAZAHÍV
RICHÁRD
ez most egy sorsfordító nap
rájöttem, eddig voltam rab
egy belső hang a rácson ajtót nyit
értem már, hogy csak egy út lehet itt
gyere te is, odamegyünk,
ahol öleléssel vár
majd a szép édesanyánk,
hidd el, ott van a hazánk
csakis ez az a hely,
ahol máshogy ver a szív
menni kell,
ha az otthon hazahív
PÁL ÚR
gyere te is, odamegyünk,
ahol öleléssel vár
majd a szép édesanyánk,
hidd el, ott van a hazánk
KATONÁK
csakis ez az a hely,
ahol máshogy ver a szív
RICHÁRD
menni kell,
ha az otthon hazahív
KATONÁK
ha a vérem kell, tessék,
el nagy hittel esnék,
nekem nincs annál szebb, nemesebb
de inkább életben tart
hogy a láncnál a kard
tudom, mindig sokkal fényesebb
gyere te is, odamegyünk,
ahol öleléssel vár
majd a szép édesanyánk,
hidd el, ott van a hazánk
csakis ez az a hely,
ahol máshogy ver a szív
menni kell,
ha az otthon hazahív
ha a balsorsunk két kézzel tép
felállunk, ilyen ez a nép
küzd és meg nem hátrál
KATONÁK
küzdesz, meg nem hátrálsz!
RICHÁRD
egy szív, egy lélek már
KATONÁK
egy szív, egy lélek már
RICHÁRD
nem kell a tegnapba nézni…
viszont a holnap ma dől el
harcra hát
már nincsen másik út,
na nyerjünk háborút
rohanunk, még ha ott is veszhetünk
de esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk
harcra hát
már nincsen másik út,
na nyerjünk háborút
MIND
csakis ez az a hely,
ahol máshogy ver a szív
menni kell,
ha az otthon hazahív
az otthon hazahív
ALFONSINE
JENŐ
nem volt még jobb,
tisztább, mint ő
nélküle nem lehet élnem
friss levegő,
magamba szívom mélyen
ő a hajnali nap,
minden bajt felitat
hogyha ő nincs, a föld csak puszta tér
de minden élni kezd, ha hozzám ér
karjába zár
és megváltást érzek
hogyha szól,
szava mandolin
végleg szívembe égett egy név,
s ez a név: Alfonsine
van még kegyelem
az égben odafenn
és itt a földön üdvösség
hiszen még egy darabig
nekem élnem adatik,
ami őnélküle képtelenség
karjába zár
és megváltást érzek
hogyha szól,
szava mandolin
végleg szívembe égett egy név,
s ez a név: Alfonsine
az a szempár hova lett?
az a kéz, mely felemelt,
most megforgatta szívemben a tőrt!
aki lelkem fele volt,
az az angyal kirabolt!
de az álnok, hamis bálvány ledőlt.
megnyílt a föld,
és nem maradt semmim,
csak a holtomig tartó kín.
bennem méregként fut szét
egy átkozott név,
Alfonsine…
ELSŐ FINÁLÉ
ÖDÖN
szerelmem, indulnom kell!
de hiszem, hogy szent ügy, ami szólít
szabadságunk majd ez hozza el
nem kell félj,
hiszen minden jobb lesz
PALVICZ
ezután
ki a harcba beleáll,
oda kell adnia a vérét is igazán
ne remélj!
aki lázad, belehal!
a csatatér lesz a ravatal
ÖDÖN, ARANKA
szívemben hordozlak
RIDEGHVÁRY
ezután
soha nem lesz kegyelem
ez az én hadüzenetem!
ARANKA
várok majd rád
EDIT
látom-e újra? ölelem-e még?
válaszom nincs, de a remény is elég
visszajön értem, érzem jól!
RIDEGHVÁRY
amin járnak, nagyon is rossz út
így joggal fogadok bosszút
megbánni késő lesz, ha - …
PLANKENHORSTNÉ
csak az ostoba hajtja a múltat
pedig holnap is indul egy új nap
PALVICZ, ÖDÖN
oda kell adni a véredet igazán
ALFONSINE
nekem semmi se számit
MIND
ha eljön a holnap
BARADLAYNÉ
köddé vált az a terv,
mit egy zsarnok parancsolt
isten lát, tudja jól,
amit tettem, helyes volt
MIND (közben)
tüzek gyúlnak a hajnali égen
üzenik, hogy a jó ügyet védjem
tüzek gyúlnak a hajnali égen
gyere, légy te is bármire készen,
ami várhat a nagy csatatéren!
MIND
bármi jön ezután,
én azt büszkén viselem
van egy álmom, amiért
meg is halnék szivesen
ez a vérvörös ég,
ez az izzó szemhatár
lehet jel
lehet élet vagy halál.
bármi jön ezután,
én azt büszkén viselem
van egy álmom, amiért
meg is halnék szivesen
ez a vérvörös ég,
ez az izzó szemhatár
lehet jel
lehet élet vagy halál.
tüzek gyúlnak a hajnali égen
gyere, várnak a nagy csatatéren!
BARADLAYNÉ
ez a vérben égő hajnal,
RIDEGHVÁRY
ez az izzó szemhatár
MIND
lehet élet vagy halál
ISASZEG
PALVICZ
Magyarország nem győzhet
adjátok fel!
nem játszhat senki
milliónyi emberélettel
ÖDÖN
kerek egy év elmúlt már
és büszkén áll még ez a nép,
soha nem hátrál!
OSZTRÁKOK
köztünk nem lehet béke
MAGYAROK
mire vársz?
OSZTRÁKOK
legyen véres a vége
haragunk leigáz
MAGYAROK
gyere hát!
gyere hát!
mire vársz?
OSZTRÁKOK
van egy perced még az életből
készülj fel
készülj fel
mindentől búcsúzz el
ÖDÖN
mi segít, ha a végső perc letelt?
szemeid csak a kék égre emeld
ima szálljon,
hogy az álom,
amit vágyott ez a nép
egyszer még szabad országot teremt
mi segít, ha a végső perc letelt?
szemeid csak a kék égre emeld
ima szálljon,
hogy az álom,
amit vágyott ez a nép
egyszer még szabad országot -
PALVICZ
te a császárt szolgáltad,
de megszöktél.
bizony isten, meghalsz most!
RICHÁRD
magyar ember nincs, aki ettől fél
ÖDÖN
jó lesz együtt harcolni!
RICHÁRD
akkor testvér, kardot ki!
MAGYAROK
ma nincs, ki jobban küzd, mint mi!
PALVICZ
semmirekellő, konok és hűtlen nép
ÖDÖN
szolgavilágod hogyan is tűrhetnénk?
PALVICZ
ez a forradalom csak gyerekes képzelgés
MAGYAROK
szívdobogásunk eleven égzengés
OSZTRÁKOK
gyere, vagy te, vagy én!
most ki marad élve?
MIND
szálljon a végső ima az égre!
így lesz!
aztán felküldöm a lelked istenhez
PÁL ÚR
… a végső perc letelt
ima szálljon,
hogy az álom,
amit együtt… amit rég…
egyszer még szabad országot… -
RICHÁRD
bosszút állok most érted,
drága jó öreg pál,
fentről nézheted már
KATONÁK
sose félj! gyere, állj talpra, magyar!
RICHÁRD
sose félj! gyere, állj talpra, magyar!
KATONÁK
mire vársz? ez a nép élni akar!
ÖDÖN
ez a nép szabad életet akar
KATONÁK
vagy egy álom,
vagy a vég lesz ez a véres csatatér
sose félj, visz a hit!
győz a magyar!
ESKÜD SZENT
PALVICZ
legyőztél… jön az éj,
nem kell sokat várnom rá.
egy haldokló annyit kér,
fogadd jó barátoddá.
RICHÁRD
megtisztelsz, mondd el hát,
zárd le kettőnk párharcát.
PALVICZ
titkot bízok most rád
nekem van egy kisfiam,
akit nem láttam sosem.
az anyja szép, de szívtelen.
csak megszülte gyermekünk,
máris eldobta őt.
RICHÁRD
én megteszek, minden telhetőt…
PALVICZ
épp nyomára leltem,
de késő már…
RICHÁRD
nagy titkot hordoztál
PALVICZ
ez a harc rád száll
RICHÁRD
ez a harc rám száll
PALVICZ
keresd őt tovább!
RICHÁRD
neked ez még jár,
mert jobb vagy sokunknál
PALVICZ
rád bízom hát a gyermekem
RICHÁRD
felnevelem majd,
úgy, mintha az én fiam lenne
PALVICZ
jöhetsz, halál..
nem kell már féltenem...
RICHÁRD
nincsen semmi, ami megfékezne
PALVICZ
esküt tettél, és ez…
RICHÁRD
kérésed szent
mert egy bajtárs nem felejt
neked esküt tettem és esküm szent.
KŐBE VÉSVE
BARADLAYNÉ
nézz rám, én minden tettem vállalom
átlépek lélekfojtó árnyadon
tudom jól, mást vártál
mit bánom én!
téged elfed a szemfedél
joga annak van, aki él
sorsunk nincsen kőbe vésve
bátran átírhatjuk bármikor
fessük vágyaink az égre
nem lesz ellenség, ki rátipor
vádlón nézel most is rám,
szinte azt hinném, hogy élsz,
de a síron túlról ide már el nem érsz
azt hitted, nem fordul többé a föld
ez a terv veled együtt már rég porrá tört
ez a világ nélküled sokkal jobb hely már
forog a föld, neked a holnap már nem jár!
sorsunk nincsen kőbe vésve
bátran átírhatjuk bármikor
fessük vágyaink az égre
nem lesz ellenség, ki rátipor
mi jöhet még, nem tudom azt
de ha baj lesz, az se riaszt,
sokat fáj, de bírja az asszonyszív
hiszen két fiam épp a harc közepén
míg a harmadik lelke fáj, alig él
nem könnyebb, mégis tisztább út,
én nyertem a háborút!
sorsuk nem lett kőbe vésve
bátran átírhatják bármikor
fessék vágyaik az égre
nem lesz ellenség, ki rátipor
mindez csak rajtunk áll,
bele nem szólhatsz már
börtön helyett ránk
szabad élet vár
JÓ HÍR
POLGÁROK
egyre rosszabb a holnap a mánál.
sose állt ilyen rosszul a császár.
jön-e sok vereségre ma gyógyír?
kéne egy jó hír
csoda kell, mit a győzelem hozna,
magyarok hada helyrepofozva.
lehet, végre ma fordul a kocka!
mért tartják vissza a hírt?
PLANKENHORSTNÉ
tudom győztünk, ez nem lehet máshogy
ALFONSINE
szerintem se kétséges
EDIT
nagyot esik az, aki most magabiztos
PLANKENHORSTNÉ
ez már a célegyenes
POLGÁROK
soha nem lehet hinni nekik,
ezek gerinctelen firkászok
RIDEGHVÁRY
na de, uraim...
POLGÁROK
ez a szint!
hazudik mind,
bár nincs rá ok.
RIDEGHVÁRY
uraim, na de kérem, nyugalom
én most bemegyek, a híreket kihozom
nekem ez cirka mindig sikerül
és bárki is nyert, kiderül
POLGÁROK
sose állt ilyen rosszul a széna,
de lehet-e az kétséges,
hogy a szuronyos seregünk
diadalt ült?
csak ez az egy hír lenne mézédes!
EDIT
most aztán gyűlnek a zord fellegek
PLANKENHORSTNÉ
mi a bajod? remek a hír!
arcod olyan hullafehér
ALFONSINE
ő győzött, nála jobb nincs, nem lehet!
PLANKENHORSTNÉ
fegyelem és önuralom,
néma a száj, hűvös a vér!
EDIT
mellém áll-e isten?
ALFONSINE
mondd, hogy semmi baj nincsen
EDIT ÉS ALFONSINE
holtig nyúlik most minden lélegzet
minden másodperc kínoz, éheztet
meddig tart még a csend
RIDEGHVÁRY
itt a hír: a csatát mi vesztettük el
átkunk szálljon most rá!
POLGÁROK
gyászos pillanatok
rátok, gaz magyarok,
véres megtorlás vár
ÁTKOZOTT ÉLET
ALFONSINE
kín, ami harsog
nem lehet az, hogy -
vérvörös arcok
de mért néznek rám
megcsal a végzet
elhagy az élet
bárcsak a fényed
még megtarthatnám
csókok a hídon
csokrok a síron
holnapom így bomlik semmivé szét
vágy tüze villan
itt, igen itt van
elveszek, irgalmat hol kaphatnék?
nézd, föld és ég
hogy a vágy és a gyász
gyilkos bosszút szül még
átkozott élet
hirtelen mért lettél vérszínűvé
már nem is félek ezután
mindenem tisztán a gyűlöleté
belehatol
ma a pokol
testemen mindenhova
szívembe’ bosszúzöld méreg fut át
hol a remény
ki vagyok én
nem jön a számra ima
tagadlak isten, már nincs gondom rád!
vér jön a szemből
test, ami eldől
nagy szerelemből rémálom lett
nem vagyok ember
szennyes a lelkem
itt ez a perc engem kettétépett
ez egy átkozott élet
engem is átfestett vérszínűvé
tudom, nincs mitől féljek ezután
mindenem tisztán a gyűlöleté
hova tűnt - ugye jön - csak a poklomat járom
sok a fény, meg a könny, ez egy szétrohadt álom
teste föld alatt lett
de esküszöm nem pihenhet
a végest úgy tesszük végtelenné
egymást kísértjük mindörökké
amibe élvezetet csal
amikor gyilkosa majd kínhalált hal
ez egy átkozott élet
engem is átfestett vérszínűvé
igen, már nem is félek ezután
mindenem tisztán a gyűlöleté
ez egy átkozott élet
engem is átfestett vérszínűvé
ami megmaradt lelkemből, többé nem fél
öldöklő bosszúért él
én el nem hagylak már
s a gyilkosodra
szörnyű megtorlás vár
AZ ÖRDÖG KISZABADUL
RIDEGHVÁRY
ez a nap nem a vég
akad néhány trükkünk még
bízhat bennem,
sanszuk sincs, hogy túléljék
csak az győz igazán,
ki a harcba beleáll
látni fogjuk őket még a vérpadnál
ALFONSINE
legyen így, már nincsen könnyem
bosszúvágy ég mindkettőnkben
RIDEGHVÁRY
akkor lángoljon csak
ALFONSINE
amíg elpusztulnak
KETTEN
poklunkban lenn
RIDEGHVÁRY
veszedelmes állat a bosszú
tápláld véres hússal
részvét nélkül aprítsd a prédát
zúzd puskatussal
légy magad a végzet
még jobb, ha az ég zeng és érzi az úr:
az ördög kiszabadul
úgy a szép, ha nincs Magyarország
a poklot most szép lassan megtapasztalják
mert buta nép ez, csak lázadni tud,
de a szép szabad életig el nem jut
OROSZOK
mától a magyarság nagy bajban van
meglepjük országukat egymillióan
segítő kezünk most véget vethet
a lázas terveknek
RIDEGHVÁRY
veszedelmes állat a bosszú
tápláld véres hússal
részvét nélkül aprítsd a prédát
zúzd puskatussal
légy magad a végzet
még jobb, ha az ég zeng és érzi az úr
gyűlölet sújt le itt,
serege végigpusztít
perzselő túlerő
bele a szívükbe -
orosz vértesek, ágyúk
összetörték az álmuk
nem lesz magyar nyelv,
nem lesz alkotmány
nem lesz szabadság,
sírhat balsorsán
ez a hőzöngő nép
a felajzott bosszú nem lakik jól
ennyi hússal
a temetők telnek, hömpölyög
tengernyi bús dal
a fegyver a földön
már föntről se jöhet a kegyelem
ez az ország legyen mindörökké
az ördögé
HAJNALI KÖD
JENŐ
néma csend és holt homály
Aradon, a golgotán
néhány perc és semmi más,
végső szívdobbanás.
bárcsak sejteném,
a halál előtt
vajon mi ad erőt…
hajnali ködben egyenes a hát
senki sem adja a haza igazát
gyászosan áll a vesztőhely
de lelkük nem tört el
a hősök nagyságát
őrizzük sok száz éven át
hogyan számol el,
aki végig otthon ült?
aki szép eszmék helyett
csak egy nőért lelkesült
nagyon fáj, hogy mért volt drágább nekem
a rongy életem
hajnali ködben egyenes a hát
senki sem adja a haza igazát
gyászosan áll a vesztőhely
de a lélek nem tört el
a hősök nagyságát
őrizzük sok száz éven át
csak én vagyok, aki semmire nem figyelt
sok példakép közt
pont énbennem mért nem gyúlt fel a láng?
rám ég most a gyávaság
KÓRUS
hajnali ködben egyenes a hát
senki sem adta a haza igazát
így ez a nemzet nem vész el
és sohasem adja fel
JENŐ
nem lettem hős
szükség itt nincs rám
és mégis élni kell
sok fájó emlékkel
lesz-e egyszer még
olyan, amiért bátran meghalnék
KÓRUS
nevük szívünkbe lett vésve
JENŐ
hogy is venne bárki észre
KÓRUS
talán hozzájuk nem lesz már senki méltó
JENŐ
rajtam minden emlék béklyó
KÓRUS
nem lehet hajnal soha feketébb
de századok óta eleven a kép
milliók tudják neveiteket
bennük is ébred a hazaszeretet
egyszer bárcsak hős lennék
ilyen bátran élhetnék
JENŐ (közben)
be a ködbe
mért zuhanok
csak a szégyen...
mondd, ki vagyok?
egy semmi
az is maradok
csak egy árnyék,
ennél egyszer bárcsak több lennék
úgy fáj a tétlenség
vádlón néz most rám az ég
A SZÖKÉS
ÖDÖN
volt sokezer ifjú,
ki a szép szabadságért,
harcolni mert, de vége már
most mindre halál vár
egy idegen ország nekem tán otthont ad
s ha pár komor év elkorhad,
minden visszafordulhat
és ha nehéz lesz odakinn
majd a csillagaim
adnak reményt
ha balsorsom vállalnám
meghalnék ma
de a holnap még számít rám
lehet, hogy ez most
isten szándéka
a testvérem voltál, most mért ölnél meg?
LEONIN
mert a parancs ez, nincs kímélet
ÖDÖN
barátom, kérlek!
LEONIN
egy halálraítélt szökni próbált,
nincs mit mérlegelnem
ÖDÖN
de akkor ne bízd másra, te légy az,
aki kivégez engem
LEONIN
most parancsot szegtem,
vonjon bárki kérdőre!
az én helyemben volna-e,
aki máshogy döntene?
és ki lehet bátrabb
egy hű barátnál
a háború itt nem diktál
a szív felette áll
hűtlennek lenni, az túl könnyű út
én lettem több így,
hogy gyáván agyonszúrt
hálás vagyok
nagy a béke szívemben
hazaérünk mindketten
SZERELEM
RABOK
mondd, mi jön ezután
vajon élet vagy halál?
volt egy álmunk, amiért
talán túl nagy lesz az ár
ma is néma az éj
pedig folyton kérdezem:
meddig tart,
hány nap még az életem?
EDIT
én már bármikor felteszem rád az életem
te is túlélted a harcmezőt
ezzel adsz erőt!
RICHÁRD
nem is volt, nem is lesz ilyen nő,
aki így szeret
fogni akarom a két kezed
EDIT
úgy leesek. aztán nézheted…
KETTEN
a holnap ködbe vész,
ha most még hozzám érsz
ezt viszem el a szívemben
bárhová is vessen a holnap
s ha így érezzük mindketten
akkor sohase hagy cserben
a szerelem
EDIT
a szerelem
RICHÁRD
ezt viszem el a szívemben
bárhová is vessen a holnap
KETTEN
s ha így érezzük mindketten
akkor sohase hagy cserben
a szerelem
EDIT
csak türelem,
a szerelem
váratlan napfényt is hozhat
KETTEN
ha nem segít az isten sem,
veled gyönyörűséges volt a szerelem
EGY TOLLVONÁS
HIVATALNOKOK
ezer eset…
hova vezet
ez a heveny iratkezelés?
nagy a halom…
ma se halad,
beleszakad,
ma se szabadul az ember
nagy meló, kicsi fizetés…
nagy a kavar,
ami zavar.
ez a robot hamar bedarál.
perek, rabok,
ügyiratok…
egek ura!
tele fura magyar névvel.
minden aktában egy szó a lényeg,
s az nem más: halál
evidens, hogy Haynau gyorsan dönt
„rövid úton pusztulásra ítéljük önt”
és a vége frappáns: a néma csönd
ami itt lent gürcölés,
egy tollvonás ott fönt…
RIDEGHVÁRY
azt hiszem, rendbe’ lesz
Haynau ítél
szívtelen hentes ez,
senkit se kímél
HIVATALNOKOK
nagy a kavar,
ami zavar.
ez a robot hamar bedarál.
perek, rabok,
ügyiratok…
egek ura!
tele fura magyar névvel.
minden aktában egy szó a lényeg,
s az nem más: halál
MEGSZÁNT A SORS
JENŐ
hogy lehet ez? elrontották…
bár tudnám, kinek legyek hálás
nagy tévedés, de nekem mégis áldás
csak egy elhanyagolt
apró névcsere volt
magam nem fedhetem fel semmiképp
megszánt a sors,
és megváltást érzek, itt a perc
minden rajtam áll
ha a testvérem élhet
bennem nincs kérdés már
jöjj, halál!
most a hajnal ködbe vész
szív és fegyver összenéz
és indulok, de tudom, van miért
jövök hozzád, istenem
nézd meg, könnyem sincs nekem,
mert az élet így most céljához ért
megszánt a sors,
és megváltást érzek, itt a perc
ha a testvérem élhet
bennem nincs kérdés már
MIÉRT VETTED EL?
BARADLAYNÉ
nem volt még jobb, tisztább, mint ő
nélküle hogy lehet élnem
lélekölő
úgy látom most, mint régen
az a nagy szeretet,
amivel rám nevetett,
ahogyan élt, ahogy hitt, ahogy átölelt
ahogy fogta kezemet
most hol van, hova lett,
ezzel teszi próbára az úr a hitemet
mint egy késsel szívbe vésett
kíméletlen büntetés
hogy megértsem, hogy mért tetted,
egy élet túl kevés
mondd, miért kellett elvenned őt tőlem?
mondd, miért vetted el
mondd, miért vetted el
mondd, miért vetted el
mért kellett elvenned őt tőlem?
mondd, miért vetted el
mondd, miért vetted el
mondd, miért vetted el
mért kellett elvenned őt tőlem?
mondd, miért vetted el
mondd, miért vetted el
mondd, miért vetted el
mért kellett elvenned őt tőlem?
BÁL
VENDÉGEK
nincsen már más a ringben
induljon újra minden
szomszédunk temetővé lett,
jobb így az élet
hullákkal telelőtt árok
helyett most tehetős bálok
várnak a lehetőségek,
nem jönni vétek
újra szép a renoménk
minden úgy lesz, ahogy rég
aranykor köszönt ránk mostantól
ALFONSINE
belehatol ma a pokol
hirtelen mindenhova
a világnak vérébe méreg fut át
dörög az ég, feketeség
hirdeti, nincsen csoda
segíti bosszúmnak pusztítását
csak a gyász meg a könny,
amit átveszel tőlem
ugye fáj? – ugye jön?
még jut neked bőven
szétrohadt minden álmom
de az összeset rád okádom
ha már az életem félbetörték
lesz egy jeltelen sírgödör még
az a perc kárpótol majd,
amikor kedvesed is kínhalált halt
ez egy átkozott élet
engem is átfestett vérszínűvé
ami megmaradt lelkemből, többé nem fél
öldöklő bosszúért él
ÉG A VILÁG
ALFONSINE
hát rajta, vedd el mindenem
EDIT
nem kell se ház, se kincs nekem
ALFONSINE
hiszen a szerelem sem más, csak puszta láng
MIND
égjen az életünk ránk
ALFONSINE
hogyha nincs olyan már, amit később megbánnánk
szép lesz, ha hamuvá ég
gyere nézd, ugye boldog vagy?
ugye szép hagyaték?
DÉMONOK
láng gyúl, már mindjárt vége
bár minden porrá égne
ALFONSINE
semmit sem ér
az úr most rám figyel
RICHÁRD
az életükért megküzdök bárkivel
EDIT
figyel az ég
s egyszer majd megbocsát
ALFONSINE
te elloptál mindent, hát dőljön most rád
DÉMONOK
gyúljon fenséges tűz,
ami mindent felemészt,
ami elpusztít minden lényt!
milyen szépséges tűz!
milyen tiszta, gyere nézd!
ahogy átölel egyenként
ALFONSINE (közben)
átkozott élet
engem is átfestett vérszínűvé
hát égjen szét
a mindenség
PLANKENHORSTNÉ
ide hamar! valaki!
hát nincs, aki megmentene?!
nem látja senki, hogy megdöglök?
ALFONSINE
zsír, ahogy serceg
démonok, gyertek,
ez őrjítő szép!
DÉMONOK
tombol tajtékzó tűz,
ami mindent felemészt,
ami elpusztít minden lényt!
ez az irdatlan tűz
vörös ördög! gyere nézd,
ahogy átölel egyenként!
MIND
legyen átkozott az,
aki békét szomjaz!
nekem hozzatok húst és vért!
lesz, aki elpusztul
lesz, aki megnyeri
lesz, aki elveszti
lesz aki él, virul
lesz, aki elpusztul
lesz, aki helyrehoz,
hogy nehogy elkárhozz…
ITT EGY NEMZET
ERZSÉBET
kell egy utazás,
hogy egy nemzet lelkébe beleláss.
számomra mindez példa volt,
útmutatás.
ez a kicsi nép
csak a jóra fordítja erejét.
ellene küzd egy fél világ,
de még sose félt.
most is büszkén áll és bízik,
lobog bölcsőtől a sírig.
itt egy nemzet,
szívén egy évezred.
bárhogy tépték,
célt mégsem tévesztett.
örök lázban ég,
de ezt az érzést ismerem.
csak a szabadságot szomjazza,
hát tekints le rá, istenem!
ez a szeretet,
ez a fény már sok helyen kiveszett.
de őrzi e nép, mit más talán
már eltemetett.
nekik idegen
csoda épül angyali hiteken.
magyar - ez egy szó mind közül
mért ragyog szebben?
itt egy nemzet,
szívén egy évezred.
bárhogy tépték,
célt mégsem tévesztett.
örök lázban ég,
de ezt az érzést ismerem.
csak a szabadságot szomjazza,
hát tekints le rá, istenem!
már sok gonosz harcot látott,
hát adj neki könnyebb álmot,
és vedd el a bánat terhét,
hisz fél, akit fenyeget a nemlét.
egy nép, aki nem térdel,
tele mámoros eszmékkel.
ha olykor tombol az orkán,
légy támasza keserű órán!
itt egy nemzet,
szívén egy évezred.
bárhogy tépték,
célt mégsem tévesztett.
örök lázban ég,
de ezt az érzést ismerem.
csak a szabadságot szomjazza,
hát tekints le rá, istenem!
A Kőszívű-musical méltó emléket állít a műnek, a benne elhangzó nagyívű dalok szépen simulnak a történetbe.